Ha bemegyek Csíkszeredába
Both Amália, 18 éves
Ha bemegyek Csíkszeredába,
A nagy törvényszék szobájába,
Ott látok sok urat ülni,
Azok fognak elítélni.
- Anyám, anyám, édesanyám,
Jőjön, nézze meg a cellám!
Csupa vasból a nyoszolyám,
Itt halok meg, édesanyám.
Ha itt meg találok halni,
Ki fog engem megsiratni?
Megsirat az én jó anyám,
Aki gondot viselt reám.
Erdő, erdő, sűrű erdő,
Közepében rabtemető,
Közepében halálmadár,
Egyik dombról a másra száll.
Erdő, erdő, de magas vagy,
Szülőföldem de messze vagy.
Azt az erdőt levághatnám,
Szülőföldem megláthatnám.
Ha majd egykor kisüt a nap,
Sötét felhők eloszlanak,
Megnyílnak a börtönajtók,
S hazafelé visz az utunk.
Faragó József megállapítása, hogy a rabénekek legalább három rétege keveredik. A legrégebbiek a klasszikus balladákkal egy időben keletkezhettek, a későbbiek a betyárballadákkal rokoníthatók, azt követően egyike-másika a betyárvilág letűnte utáni időszakra utal.
A különböző típusú rabénekek sokaságából Vargyas Lajos 403 változat szövegét vizsgálta (II. 1976. 714–744.), azzal a megjegyzéssel, hogy ez a költészet a magyar parasztság alkotása, az emberi szervezkedések, a lázadás, a kegyetlen büntetés, a fájdalom megszólaltatása.
Néhány újabb kiadványban található rabénekek:
1–13. Albert Ernő-Faragó József 1973. 166–176:77–89.; 14–34. Adatok: 481:466–473.; 35. Jagamas JánosFaragó József 1974. 220:216.; 36–59. Ráduly János 1975. 84–98: 46–69.; Adatok: 60–64. Uo. 165–166:160–165.; 65–72. Ráduly János 1979. 78–84:19–26.; 73–76. 109–111:75–78.; Adatok:77–80. Uo. 183:293–296.; 81–84. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 307–311:37.a.,b.,c.,d.; Adatok:85–88. Uo. jegyzetek.; 89–119. Uo. Utalás 31 adatra.; 120–133. Pozsony Ferenc 1984. 166–174:65–78.; Adatok: 134–151. Uo. 242:264.; 152–158. Albert Ernő 2000. 57–62:21–27.; 159–160. Uő. 2001. 39–40:13–14.; 161. Sebestyén Dobó Klára 2001. 196:172.
A felsorolt adatok különböző típushoz tartozó énekekre vonatkoznak. Az említett 403 lelőhelyet újabb 161-el bővítik, így összesítve 564 változat adatait soroltuk fel.
A 71. számú változat éneklésekor Both Amália 1952-ben elmondotta, hogy ez az ének egy csángólányról szól, akit a csíkszeredai börtönbe 1945-ben zártak, mert lakásukon fegyvert találtak. „Ő nem volt hibás - mondotta -, csak reafogták. Valaki úgy tette oda”. Az énekes a 72. számúhoz azt fűzte: „A férjem volt a bátyjával bezárva, s ott tanolták a fegyházban. Aztán úgy átformálták”.
(Albert Ernő 2004: 317-318.)