Gyula és Eleonóra

Nagy István énekeskönyvéből

1. – Gyulám, Gyulám! Együtt nem lehetünk,
Nincs e földön már semmi reményünk,
Te gróf vagy, én szegény pap leánya:
Szegénységem szíved mért kívánja?

2. – Elenóra, szívemnek reménye,
Rajtad kívül nincs e földnek fénye.
Atyám, anyám érted megvetettem,
E földön csak szívedet szeret[t]em.

3. – Gyulám, Gyulám, esküszöm egekre!
Hű maradok én hozzád örökre.
Felöltözöm veled gyászruhába,
Úgy megyünk el együtt a csatába.1

4. – Elenóra, azt már nem tehetem;
Elvigyelek, az már lehetetlen:
El kell mennem a pogány törökre,
Itt kell hagyni tégedet örökre.

5. Majd ha visszahozzák holttestemet,
Elenóra, fogadd el lelkemet;
Felkereslek még a síron túl is,
Neked adom hű szerelmem ott is…

6. Nemsokára testét Gyulájának
Halva hozták Elenórájának.
Koszorúzott fejére borulva
Megrepedt szíve s legott kimúla.2

1. A csárdába – másolónk szerint.

2. Nagy István gyűjtése a 60-as évek elejéről. Maga a költemény jóval régibb lehet.

(Kanyaró 2015: 337.)

148. Gyula és Eleonóra (Kolozsvár)
Lelőhely: EA 2276: 346. lap, 273. sz. Ismeretlen kéz írása.

148.1. Az ének eredeti lejegyzése Szerelem dall címmel: AKKvár–MsU 1235: 63–63v – Nagy István kézírása. – A több, különálló énekes füzetet tartalmazó kolligátum 45–64. lapján található az az énekes füzet, melyet Nagy István állított össze. Nagy István szövege betűhű másolatban:

1. Gyulám gyulám együtt nem / lehetünk nics ^nincs e földönmár / semi remenyük te Grof
vagy / én szegén pap leánya Szegény / ségem szíved mér kiványa
2. Elenora szivemnek remenye
Rajtad kívűl nics ^nincs e földnek fénye
Atyám, anyám érted megvetetem
E földön csak szivedet szeretem.
3. Gyulám gyulám esküszöm egekre
hümaradok én hozzád örökre
Fel öltözöm veled gyászruhába
S ugy megyünk el együtt a csárdába[!] ^csatába. ||
4. Elen ora azt már nem tehetem
elvigyelek az mar lehetetlen
elkel menem az ^a pogány törökre
itt kel hagyni téged ^tégedet örökre
5. Majd ha visza hozzák holt testemet
Elen ora fogad el lelkemet
Fel kereslek meg az siron tulis
Neked adam ^adom hü szerelmem attis ^{ott is}
6. Nem sok ára testét Gyulájának
Halva hozták elen orájának
Koszoruzot fejére borulva
Meg repet a szive és ^{szíve s} legott ki mula.

 Kanyaró a millenniumi gyűjtemény számára valakivel lemásoltatta Nagy István szövegét (lásd: 148.2.). A másolatban azonban több hibát is talált, ezért a másolatra bejegyzett javításai szerint – úgy tűnik, ugyanazzal a kézzel – újból lemásoltatta a szöveget, s az került be az 1896-os gyűjteménybe. Mi Kanyaró változtatásait az eredeti lejegyzéshez viszonyítva jelöltük be (felső indexben).

148.2. Az ének másolata: AKKvár–MsU 2105: 52. Ismeretlen kéz írása Kanyaró autográf javításaival. A másoló kijavította az eredeti lejegyzés megszámlálhatatlan helyesírási hibáját, néhol azonban változtatott egy-egy személyragon is. Ezeket helyesbítette Kanyaró az eredeti lejegyzés szerint, illetve a ritmushibák kiküszöbölése érdekében kihúzott vagy betoldott egy-egy szótagot. Érdekes módon Kanyaró egy helyen rosszul javította a szöveget: a 2. versszak utolsó két sorában a másoló kijavította a múlt idejű igék helytelen írását (Atyám, anyám érted megvetettem, / E földön csak szívedet szerettem), Kanyaró azonban kihúzta a szerettem szóban az egyik t betűt, következésképpen a millenniumi gyűjteménybe így került be a szó.
 A főszöveg egyik lábjegyzetében Kanyaró úgy nyilatkozik, hogy „ másolónk” csárdábant írt csatában helyett a 3. vsz. utolsó sorában. Valójában nem a másoló tévedett, az ének eredeti lejegyzésében szerepel úgy a szó.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 708-709.)