Györgyi és Ilonka
Ide ki ja kerbe,
S a vackor tövibe,
Ide ki ja kerbe,
S a vackor tövibe,
Ott sírnak ők ketten:
Györgyi Ilankával.
Ott sírnak ők ketten
Györgyi Ilankával.
„Tudod-e, Ilanka,
Mit mondok én neked?
Tudod-e, Ilanka,
Mit mondok én neked?
Meg birc engem várni
Három esztendeig,
Meg birc engem várni
Három esztendeig?”
„Megvárnálak, Györgyi,
De nem vagyak biztos,
Megvárnálak, Györgyi,
De nem vagyak biztos.
Három esztendeig
Sok szép idő telik,
Három esztendeig
Sok szép idő telik.”
„Tudod-e, Ilanka,
Mit mondok én neked?
Tudod-e, Ilanka,
Mit mondok én neked?
Mikor elé jövök:
A padon kapjalak,
Mikor elé jövök:
A padon kapjalak.
Anyádat s apádat
Láboidnál kapjam,
Anyádat s apádat
Láboidnál kapjam.
Papot s a dzsiákot
A fejednél kapjam,
Papot s a dzsiákot
A fejednél kapjam.
Anyád s testvéreid
Téged sirassanak,
Anyád s testvéreid
Téged sirassanak.”
Az esküvőre megérkező kedves tragikus története Európaszerte kedvelt, a magyar folklórból azonban eddig csak moldvai csángó darabot ismerünk. Valószínűleg románból került át a moldvai csángóság balladakincsébe.
Faragó—Jagamas 149—51. — Ortutay—Kriza 752—3. — Faragó: NyIrk. VII (1963), 190—213.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 634.)