Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

IV. Helyi balladák

Györgybíró Áron


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1973
Gyűjtés helye: Zabola
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 225-226/126. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Kozma Dénes, 68 éves



Szöveg

Jaj de szépen harangoznak
Az uzoni torony alatt,
Az uzoni torony alatt
Szegény Györgybíró Áronnak.

- Áron, Áron, mit gondoltál,
Mikor a víznek indultál?
- Én egyebet nem gondoltam,
Hogy szekeremet megmossam.

Két kerekemet megmosám,
Harmadiknak nekifogék,
Harmadiknak nekifogék,
Életemet bévégezém.

Jó pajtásim, kik valátok,
Kik a víz szélin állátok,
Életemen nem kapátok,
Halálom végigvárátok.

Nyisd ki, anyám, a kapudot,
Halva hozzák a fiadot.
Édesanyám, ne sirassál,
Értem könnyet ne hullassál.

Sirasson meg az én mátkám,
Az én Pünkösdi Mariskám.
Sirasson meg az én mátkám,
Az én Pünkösdi Mariskám.



Megjegyzés

124–126. A vízbe fúlt legény

            A Fekete-ügy vidéki helyi népballadák egyik legkidolgozottabb és legmívesebb darabja. Viszonylag ritka ballada. Az előző típussal együtt a sirató vagy búcsúztató balladákhoz tartoznak. A Jene Józsiról, Incze Jóskáról és Györgybíró Áronról szóló énekek az új stílusú balladák születésének idején jöttek létre. A háromszéki folklórterület archaikussága még akkor is egyedi értékekkel tudta gazdagítani népballada-költészetünket. Megragadó a balladacsoport nyelvi szépsége, ódon zamatossága, tiszta embersége. Ez a balladatípus is az első világháború előtti években élte igazi virágkorát. Énekeseim nagy része mind a század elején, még gyermekkorában sajátította el. Századunk második harmadában már szinte teljesen eltűnt a vidék népballada-költészetéből (vö. Albert–Faragó 1973, 399–401. sz.).

 

(Pozsony 1984: 270–271.)