Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Gyimesvölgye a hazám


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1961
Gyűjtés helye: Borospataka
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 456-457/161. sz.

Dallam



Szöveg

Cserés erdő csárda előtt a lovam,
Lovam fején arany kantár, zabola,
Vezér lovam zálogba van pergőstől,
Én magam is kurta vason egyedül.

Nem akar a Vezér lovam regelni,
Rézpatkóját haragosan zörgeti,
Visszatekint, visszanéz a pusztára,
Amott jönnek a szuronyos zsandárok.

Egyik zsandár azt mondja a másiknak:
„Hová valók vagytok, kettős betyárok?”
„Gyimesvölgye, Csík vármegye a hazám,
Arra sirat ingem az éldes anyám.”
 
Dehogy sirat, még eszébe se jutok,
Mert nem tudják, hogy én fogságba vagyok,
Fényes lakat, rozsdás lánc a kezemen,
Jaj, Istenem, hogy sirat a kedvesem!

Dehogy sirat, rég el vagyok felejtve,
Meg se hótam s el se vagyok temetve,
Mikor mentem Szeredából lefelé,
Zörgettem a láncot a zárka felé.

Te bús zárka, hulljon le rólad a zár,
Csak még eccer lehessek szabad madár,
Ha még eccer szabad madár lehetnék,
Felfogadnám, többet fogoly nem lennék.



Megjegyzés

Noha a darabok némelyike helyi keletkezésű, balladás menetű rab-éneknek látszik, egyiknek-másiknak ismerjük földrajzilag távolabbi vidékekről való változatait is. Régebbi népköltési darabokból is kerültek át beléjük sorok; a II—III. darab madártól izenés motívuma éppen régi, már a XVII. századi virágénekekre is jellemző motívum.

Ortutay—Kriza 645—7, 777.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 639.)