Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Gyermekem vigyem-é?


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Lészped
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 81–84/14. sz.

Dallam



Szöveg

Elindula, el es
Éfjú leán, kegyes,
Jobb karjára fogá
S az ő kicsi fiát.

Bal kezébe fogá
S a kéncses ládáját.
Mentek, mendegeltek
A setét erdőbe.

Nehéz vót a kéncse,
Nehéz a gyermeke.
Letevé ő őköt,
Gondolkozni kezde.

„Istenem, Istenem,
Vajon mit csináljak?
Kéncsemet vigyem-e?
Gyermekem vigyem-e?

Elviszem kéncsemet,
S itt hagyom gyermekem,
Met gyermek heljébe
Gyermeket ád Isten.

De kéncsem heljébe
Kéncset nem ád Isten.”
Letevé gyermekét,
S elvevé az kéncsét.

Sírni kezd gyermeke,
Keservesen kéri:
„Anyám, édesanyám,
Ne hagyj te itt ingem!

Bár csak azt engedd meg,
Fogjam küs újjadat,
Fogjam küs újjadat,
S menjek el utánnad!”

„Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kis fiam,
Az égi madarak
Legyenek apáid;

Az erdei vadak
Legyenek anyáid.”
„Anyám, édesanyám,
Ne kérj átkot reám,

Mert az anyaátok
Megfogja gyermekit.”
Elindult az annya,
Még vissza se neze.

„Bár csak azt engedd meg,
Anyám, édesanyám,
Míg szememvel látlak,
Menjek el utánnad!”

„Nem kellec, nem kellec,
Futkosó kis fiam.
Az égi madarak
Legyenek apáid;

Az erdei vadak
Legyenek anyáid!”
Na hát elindula
Onnét édesanyja.

Sírval ott marada
Futkosó kis fia.
Menyen, mendegelget
A setét erdőbe.

Hát a begye tehen
Úgy bőgi a bornyát.
Letevé a kéncsét
Magos törfa alá.

Már ő úgy meghüle,
Kiesett a könyve.
„Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,

E nem lelkes állat,
Méges hogy sajnálja,
Hát én lelkes állat,
Hogy tudám elhagyni.”

Ott hagyá ja kéncsét,
Visszafut fiához.
Hát a húsocskáját
Ágról ágra hányják,

S az égi madarak
Véribe ferednek.
„Istenem, Istenem,
Mit tudtam csinálni?

Egyetlen fiamat
Hogy tudtam elhagyni?”
Sírval visszatére
Kéncses ládájához.

Mikor visszatére,
Hát a kéncse sincsen.
„Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem!

Immá kéncsem sincsen,
Gyermekem es sincsen,
Mehetek le es fel,
Immá semmim sincsen.”



Megjegyzés

A gyermekével szemben kegyetlen anya balladai motívumának vannak nagyon távoli rokonai az európai folklóranyagban, maga e ballada azonban Kriza első udvarhelyi változatának közlése óta is csak Udvarhelyszékről és a moldvai csángóvidékről volt ismeretes. A legrégebbi moldvai változatot 1841—42-ben Petrás Ince (Rokonföldi) jegyezte le Klézsén. (Az egyik itt közölt változat is a Klézsével szomszédos Somoskáról való.) A moldvai előfordulás most öt új, a csángó változatokra jellemzően valóban terjedelmes darabbal s egy meseváltozattal gazdagodik. Ez utóbbit lásd kötetünkben a 260. sz. alatt.

Domokos—Rajeczky I, 84—6. — Kriza, Vadr. 317—8. — Gragger 181—2. — Domokos, MM.3 280—1. — Faragó—Jagamas 83—6. — Csanádi—Vargyas 443—4. — Leader 296—300. — Ortutay—Kriza 735.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 627.)