Címek

1 a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Évek

1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen

Helymutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v z

Névmutatók

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z

I. Régi balladák » A zsivány felesége

Gyenge rác menyecske

Gyűjtő: ismeretlen

Gyűjtés ideje: ismeretlen

Gyűjtés helye: Kolozsvár

Közlő: Olosz Katalin

Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 303-304/120. sz.

Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

ismeretlen

Szöveg

A rablókapitány egy rác menyecskét elrabolt, és az erdőben tanyáján tartotta őrizet alatt, ahol a menyecske így kesergett:

1. Meguntam, megvallom,
Véres gatyát mosni,
Meguntam, megvallom,
az erdőben lakni.

(kopogtat a régi kedvese)

2. – Nyiss ajtót, nyiss ajtót,
Gyenge rác menyecske!
– Nem nyitom, nem nyitom,
Meglátja gyilkosom!

(kopogtat a rabló)

3. – Nyiss ajtót, nyiss ajtót,
Gyenge rác menyecske!
– Nyitom, nyitogatom,
Kedves én galambom. ||

(kérdi a gyilkos)

4. – Mír sírtál, mír sírtál,
Gyenge rác menyecske?
– Nem sírtam, nem ríttam,
A bőcsőt ringattam,
Fának erős füstje
A szemem kiette.

Ezt feleli a gyilkos:

5. – Sírtál is, ríttál is,
Gyenge rác menyecske,
Mindjár felakasztlak
erdő közepébe.

(a menyecske búcsúzik)

6. – Kocsisom, kocsisom,
Fogd bé a hat lovam,
Vigyél Moldovára,
Apám udvarára.
Nem engedték, hogy elmenjen ||

7. Kocsisom, kocsisom,
Drága jó kocsisom,
Vigyél az erdőbe.
Legszebb közepibe.

(Még ezt mondja a kivégzés előtt)

8. Jaj más halattaknak
Hármat harangoznak,
Én szegény fejemnek
Egyet sem kongatnak.

Megjegyzés

120. Gyenge rác menyecske (Kolozsvár)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2200/F: 22–22v–23. lap. Ismeretlen kéz írása. – A szövegben nyomon követhetők Kanyaró ceruzás bejegyzései és javításai.
„A rablókapitány egy rác menyecskét elrabolt és az erdőben tanyáján tartotta őrizet alatt, ahol a menyecske így kesergett:

Meguntam megvallom
véres gatyát mosni
meguntam megvallom
az erdőben lakni.

(kopogtat a régi kedvese)

Nyiss ajtót nyiss ajtót
gyenge rác menyecske
nem nyitom nem nyitom
meglátja gyilkosom!

(kopogtat a rabló)

Nyiss ajtót nyiss ajtót
gyenge rác menyecske
Nyitom nyitogatom,
kedves én galambom. ||

Kérdi a gyilkos

Mir sirtál mir sirtál
gyenge rác menyecske
Nem sirtam nem rittam
a bőcsőt ringattam,
fának erős füstje
a szemem kiette.

^{Ezt feleli a gyilkos}

Sírtál is rittál is
gyenge rác menyecske
mindjár felakasztlak
erdő közepébe.

(a menyecske búcsúzik)

Kocsisom kocsisom
fogd bé a hat lovam
vigyél mántovára ^Moldovára
Az apám udvara. ^{Apám udvarára.}

nem engedték, ^{hogy elmenjen} ||

Kocsisom kocsisom
drága jó kocsisom
vigyél az erdőbe
legszebb közepibe.

^{Még ezt mondja a} (kivégzés előtt)

Jaj más halataknak[!]
hármat harangoznak
én szegény fejemnek
egyet sem kongatnak.

A 23v folión Kanyaró hevenyészett feljegyzése: „A székelyek éneklik e balladát. Nem éneklik Kolozsvárt, hol következő prózával vegyült rövid változatát kaptam hova[?] valószínűleg az alföldről került.”

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 686-687.)