Gothár Pista

Farkas István, 60 éves

Ej de hosszú, de mily sáros az az út,
Amelyiken három betyár elindult.
Lépik egyet, lépik kettőt, meg-megáll,
Bírónénak udvarára besétál.

– Adjon isten bírónénak jó estét.
– Adjon isten az uraknak szerencsét.
– Ne kívánjon nekünk olyan szerencsét,
Még az éjjel Gothár Pistát megölték.

Elfolyt vére, mint a fogolymadárnak,
Altorjai Gothár József fiának.
Este hétkor asztalánál kávézott,
Reggel nyolckor piros vérébe mosdott.

Gyászba borult a torjai nagy-utca,
Amelyiken viszik Pistát meghalva.
Vén Gothárné, nyisd ki a te kapudat,
Halva viszik a te Pista fiadat.

– Gothár Pista, mit gondoltál magadba,
Mikor Csikafalvából¹ értél haza?
– Mit gondoltam? Nem gondoltam egyebet,
Utoljára ettem meg a kenyeret.

Gothár Pistát viszik a temetőbe,
Hóhérjait a somosi börtönbe.

 Gothár Pista Altorján lakott, szabó volt. Mint házasulandó legény, a feltorjai Csikafalvába járt egy leányhoz. 1891-ben gyilkolták meg. Meggyilkolásának körülményeire némi fényt vet a 84 éves Antal István elbeszélése Nyujtódról, aki éppen aznap este, sáros, koromsötét időben vizitába ment Torjára:
 „Mentem a falu között, osztán hát egy rúdnak nekimentem. Mondom:
 – Hit mi van itt, né-né-né?!
 Egy legény jól megnéz s aszondja:
 – Nem ez! Ereszd le a rudat!
 A rudat levetik s én átollépek réjta. Akkor látom, hogy az uccán keresztül van fektetve egy rúd, s azt két legén viszi az ucca két széjjin, egy pedig az út közepin egy bottal ment... Ezek ölték meg akkor éjjel Gothár Pistát”. A három gyilkost már másnap reggel elfogták és Kézdivásárhelyre kísérték.
 E ballada nem élőszájról van lejegyezve, hanem Farkas Istvánnak a füzetéből van kimásolva. 1905. okt. 30-án írta le Nagynyujtódon bátyja tollbamondása után, aki híres énekes volt.

1 Csikafalva: Felsőtorja egyik utcájának neve.

(Konsza 1957: 221-222.)