Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Görögfi Gyurica
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1943
Gyűjtés helye:
Válaszút
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 326-327/102. sz.
Dallam
Szöveg
Anyám, anyám, anyám, édes kedves anyám,
Én látok ott messze egy nagy sűrű tábort,
Én tudom, ki annak az elöljárója:
Görögfi Gyurica, török császár fia.
Engedj, anyám, engedj, csak egy negyed órát,
Hogy én láthassam meg Görögfi Gyuricát!”
„Nem engedlek, lányom, felinek felit se,
Mert néked előlem meg kellene halnod.”
„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?”
„Elment, fiam, elment az arany kishegyre,
Aranyfüvet szedni, magát vigasztalni.”
Menyen a vőlegény, keresve keresi,
Keresve keresi, sehol meg nem leli.
„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?”
„Elment, fiam, elment az arany kis tóra,
Aranyhalat fogni, magát vigasztalni.”
Menyen a vőlegény, keresve keresi,
Keresve keresi, sehol meg nem leli.
„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?
Mondja meg igazán, Almádiné asszony!”
„Nem tűröm, tagadom, úgy is csak megmondom.
Menj bé, fiam, menj bé belső kamarába:
Ott fekszik, ott nyugszik halottas ágyába!”
Bemegy a vőlegény, övéből tőrt húz ki,
Beszúrja szívébe, leesik a fődre.
„Testem a testeddel egy sírba nyúgodjon,
Vérem a véreddel egy árokba follyon,
Írják fel fejfámra: itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt a halála.”
Anyám, anyám, anyám, édes kedves anyám,
Én látok ott messze egy nagy sűrű tábort,
Én tudom, ki annak az elöljárója:
Görögfi Gyurica, török császár fia.
Engedj, anyám, engedj, csak egy negyed órát,
Hogy én láthassam meg Görögfi Gyuricát!”
„Nem engedlek, lányom, felinek felit se,
Mert néked előlem meg kellene halnod.”
„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?”
„Elment, fiam, elment az arany kishegyre,
Aranyfüvet szedni, magát vigasztalni.”
Menyen a vőlegény, keresve keresi,
Keresve keresi, sehol meg nem leli.
„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?”
„Elment, fiam, elment az arany kis tóra,
Aranyhalat fogni, magát vigasztalni.”
Menyen a vőlegény, keresve keresi,
Keresve keresi, sehol meg nem leli.
„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?
Mondja meg igazán, Almádiné asszony!”
„Nem tűröm, tagadom, úgy is csak megmondom.
Menj bé, fiam, menj bé belső kamarába:
Ott fekszik, ott nyugszik halottas ágyába!”
Bemegy a vőlegény, övéből tőrt húz ki,
Beszúrja szívébe, leesik a fődre.
„Testem a testeddel egy sírba nyúgodjon,
Vérem a véreddel egy árokba follyon,
Írják fel fejfámra: itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt a halála.”
Megjegyzés
Az eladott leány és az elrabolt leánynak más rokon tárgyú balladai részletekkel egybeötvöződött változata. Az öngyilkossággal való balladai befejezés a magyar anyagban eléggé ritka. Az utolsó versszak első két sora nemcsak balladákban, hanem lírai népköltési darabokban is meglehetősen kedvelt. Az utolsó két sor az újabb stílusú balladák szokványos befejezése.
Kallós Zoltán: Igazság (Kolozsvár) 1964. 87. sz.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)
Támogatók
Partnerek
