Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Görögfi Gyurica


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1943
Gyűjtés helye: Válaszút
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 326-327/102. sz.

Dallam



Szöveg

Anyám, anyám, anyám, édes kedves anyám,
Én látok ott messze egy nagy sűrű tábort,
Én tudom, ki annak az elöljárója:
Görögfi Gyurica, török császár fia.

Engedj, anyám, engedj, csak egy negyed órát,
Hogy én láthassam meg Görögfi Gyuricát!”
„Nem engedlek, lányom, felinek felit se,
Mert néked előlem meg kellene halnod.”

„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?”
„Elment, fiam, elment az arany kishegyre,
Aranyfüvet szedni, magát vigasztalni.”

Menyen a vőlegény, keresve keresi,
Keresve keresi, sehol meg nem leli.
„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?”

„Elment, fiam, elment az arany kis tóra,
Aranyhalat fogni, magát vigasztalni.”
Menyen a vőlegény, keresve keresi,
Keresve keresi, sehol meg nem leli.

„Jó napot, jó napot, Almádiné asszony,
Hol vagyon, hol vagyon az én menyasszonyom?
Mondja meg igazán, Almádiné asszony!”
„Nem tűröm, tagadom, úgy is csak megmondom.

Menj bé, fiam, menj bé belső kamarába:
Ott fekszik, ott nyugszik halottas ágyába!”
Bemegy a vőlegény, övéből tőrt húz ki,
Beszúrja szívébe, leesik a fődre.

„Testem a testeddel egy sírba nyúgodjon,
Vérem a véreddel egy árokba follyon,
Írják fel fejfámra: itt nyugszik egy árva,
Kinek szerelemből történt a halála.”


Megjegyzés

Az eladott leány és az elrabolt leánynak más rokon tárgyú balladai részletekkel egybeötvöződött változata. Az öngyilkossággal való balladai befejezés a magyar anyagban eléggé ritka. Az utolsó versszak első két sora nemcsak balladákban, hanem lírai népköltési darabokban is meglehetősen kedvelt. Az utolsó két sor az újabb stílusú balladák szokványos befejezése.

Kallós Zoltán: Igazság (Kolozsvár) 1964. 87. sz.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)