Görög Ilona
„Meg kell nekem halni
Görög Ilonáétt,
Csinoss őmagáétt,
Karcsú derekáétt.”
„Ne máj halj meg, fiam,
Bogaráci László,
Mük es csináltassunk,
Egy csuda malmecskát,
Met oda elgyűlnek
Legények, leányok,
Görög Sziép Ilona
Csudamalom látni.”
„Menek, anyám, menek
Csudamalom látni,
Met oda elmennek
Legények s leányok.”
„Nem mensz, lyányom, nem mensz,
Görög Sziép Ilona!
Ez urkot megvetik,
Ezt könnyen felejtik.”
Ők es meggyűlének,
Legények, leányok,
Mégse mene oda
Görög Sziép Ilona.
„Anyám, iédesanyám,
Meg kell nekem halni,
Görög Ilonáétt,
Csinoss ő magáétt.
Csinoss ő magáétt,
Karcsú derekáétt.”
„Ne halj, fiam, ne halj,
Bogaráci László!
Ereszd hotté magad,
Met oda elgyűlnek
Legények s liányok
Halottas ház látni.”
„Menek, anyám, menek
Halottas ház látni,
Halottas ház látni,
Hírharang hallani.”
„Ne menj, lyányom, ne menj!
Az urkot megvetik,
Az urkot megvetik,
S azt könnyen felejtik.”
Ő es csak elmene
Halottas ház látni,
Halottas ház látni,
Hírharang hallani.
Ő es odaiére
Mingyá je kapuba,
Ez annya sirassa:
„Kelj fel, fiam, kelj fel!
Kelj fel, fiam, kelj fel,
Bogaráci László,
Met a kapudba van,
Kiét te meghóttál:
Görög Sziép Ilona
Csinoss ő magáétt,
Csinoss ő magáétt,
Karcsú derekáétt!”
Ez annya sirassa:
„Kelj fel, fiam, kelj fel,
Met ez ajtódba van,
Kiét te meghóttál,
Görög Sziép Ilona
Csinoss ő magáétt,
Csinoss ő magáétt,
Karcsú derekáétt.”
Sirassa ez annya:
„Kelj fel, fiam, kelj fel,
Met e lábodnál van,
Kiét te meghóttál,
Görög Sziép Ilona,
Csinoss ő magáétt,
Csinoss ő magáétt,
Karcsú derekáétt.”
Ullyan halottat még
Ki es látott vala:
Lába felszökőleg,
Keze ölelőleg,
Szeme pillantólag,
Szája mosolygólag.
S az urkot megvették,
S azt könnyen felejték.
Maga a derűs, románcszerű tárgy (a tettetett halálban szerelmesét magához csalogató, a belőle feléledő és szerelmesével boldogan egyesülő csuda-halott) Európa-szerte ismert; albán, dán, német, svéd, skót, szlovén és olasz változatairól tudunk. A magyar változatokban a csudamalom-motívum a ballada északi rokonságára mutathat. Az itt közölt négy csángó változat mindenike földrajzilag a magyar darabok közül a legkeletebbről
előkerült, legteljesebb és tájnyelviességekben legbővelkedőbb darab. Annak ellenére, hogy itt négy csángó változatot is közlünk, a gyűjtő megfigyelése szerint a moldvai csángóság között elég ritkán kerül elő változat: a székelyes csángó falvakban a gyűjtő nyolc-, az sz-elő falvakban hatszótagos változatait figyelte meg. — Két meseváltozatát lásd kötetünkben a 266—267. sz. alatt.
Gragger 198. — Ortutay, SzNb. 302—3. — Solymossy: MNépr.2 III, 117—8, 126. — Domokos, MM.3 270—3. — Csanádi—Vargyas 519—21. — Vargyas, MB. 68—76.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 636-637.)