Gergely Mihály molnár halálára
ismeretlen
1. Indítom búcsúzó szólásra ajkaim,
mert íme már látom, elmúltak napjaim.
El kell már induljak ama hosszú útra,
Ahonnan én többé nem térhetek vissza.
2. Elsőben hitvesem, én tehozzád szólok:
Isten védelmezzen, ne szálljon rád átok.
Figyelj három árva, kisded gyermekinkre,
Akiknek ezután nem lesz más senkije.
3. Kérjed a jó istent, az ő segedelmét,
Ne vonja meg tőled a jótéteményét;
Áldását árassza reád s árváidra,
Akiknek nincs immár többé édesapja.
4. Hogy én válok tőled, isten rendelése,
Reá tört e silány halál életemre.
Véletlenül estem a zsilip vizébe,
Halálom ott talált forgó vízkerékbe.
5. Szerencsétlen órám amikor kihozott,
A malomkerékre a jég rá zuhogott.
A rekeszt kihúztam, lapockára léptem,
Kínszenvedésemre rögtön beléestem.
6. Ezerkilencszáz év márciusnak hava,
A tizedik napján tört rá halálomra.
Apró jég zajlása kerék alá vona,
Akkor érkezett meg halálom órája. ||
7. A magam részéről halálom nem bánom,
Csak a három árva gyermekim sajnálom.
Ilka, Mihály, János, kik elmaradtatok,
A jó isten legyen néktek gyámolotok.
8. Isten már veletek, többé nem szólítlak,
Örökre elmegyek, örökre itt hagylak.
Az isten hozzátok, kedves gyermekeim,
Ezt kívánom nektek, utolsó szavaim.
9. De úgy még sem megyek, hogy más több senkitől
Búcsút hogy ne vegyek több jó emberimtől.
Legyetek boldogok, szomszédim s komáim,
Engemet tisztelő kedves jó barátim!
10. Bán Sándor lett apám, ő nevelt fel engem,
Ahogy a világot én megismerhettem.
Úgy nevelt fel engem, mint saját gyermekét,
Ő adta kezembe az élet kenyerét.
11. Nem úgy tartottak ők, mint más a cselédet,
Hanem mint sajátját és édes gyermekét.
Mondhattam apámnak, asszonyát anyámnak,
Ők velem oly szépen, oly szívesen bántak.
12. Az égnek áldása szálljon őreájok,
Mint a nyári esők földre lehullások,
És mint a fűszálon a harmatnak gyöngye:
Úgy szálljon boldogság mind a kettőjökre.
13. Szentiványi Kálmán ő úri nagyságát,
Minden ő együttes szeretett családját
Isten boldogítsa, molnárja kívánja,
Ki tizenkét évig lakott a malmába.||
14. Nyárádgálfalvának szép kies községe,
Az isten csapástól minden részét védje.
Kegyelme lebegjen mindétig felette.
Döghalál, marhavész soha ne érhesse.
15. Bevégezem immár búcsúszavaimat,
Mert, imé, kitárták örökös házamat.
Dicsőítve, Isten, légy a magas mennyben!
Búcsúm végeztével hozzád szállok. Ámen.
Gergely Mihály egy este elment, hogy megeressze a malom kerekeit. A pallón jég volt, s véletlen elsikamodott, beleesett a vízbe. A víz a kerék alá sodorta a szerencsétlent, melyek testét összeroncsolták, s a szó teljes értelmében darabokra törték.
Valamelyik jóakarója énekelte meg a szokott búcsúztatóban gyászos esetét. A sok ismétlésből álló 37 strófából csak a sikerültebbeket közöltük.
(Kanyaró 2015: 501.)
302. Gergely Mihály molnár halálára (Nyárádgálfalva)
Lelőhely: AKKvár–MsU 2105: 48–50. lap. Kanyaró Ferenc kézírása. A siratóének eredeti lejegyzését nem találtuk meg.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 780.)