Gazdag leányt vettem
Szegé legény vótam, gazdag leányt vettem,
Gazdag lyánynak kedvit nem tuttam találni.
Elmentem városba, selyemfótát vettem,
Azt én hazavittem az asztalra tettem.
„Híjj uradnak ingem, kincsem, feleségem!”
„Soha nem én téged teljes életemben.
Az én apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam, téged sem urallak.”
Elmentem városba, piros csizmát vettem,
Azt én hazavittem s az asztalra tettem.
„Híjj uradnak ingem, kincsem, feleségem!”
„Soha nem én téged teljes életemben.
Az én apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam, téged sem urallak.”
Elmentem erdőbe, somfapácát vágtam,
Azt én hazavittem, ajtóm után tettem.
„Híjj uradnak ingem, kincsem, feleségem!”
„Soha nem én téged teljes életemben.
Az én apám házát nagyobb urak járták,
Őket sem uraltam, téged sem urallak.”
Elvettem a pácát, nyomni fogtam hátát.
„Híjj uradnak ingem, kincsem, feleségem!”
Akkor én elvettem, ütni-vágni kezdtem.
„Uram vagy, uram vagy, láncos teringette!”
Legrégebbi, XVIII. századi változata egy e századbeli daloskönyvben, legelső népi énekestől lejegyzett változata Kriza Vadrózsák című gyűjteményében maradt ránk. A szegény legény — gazdag leány feleség szembeállításban és a gazdag leány gőgjének megtörésében a társadalmi igazságszolgáltatásra való népi törekvés nyilvánul meg. A gyűjtő megfigyelése szerint e ballada a moldvai csángóság között meglehetősen elterjedt; a gyimesi Jávárdi patakán is hallotta egy változatát.
Sebestyén Gyula: MNGy. VIII, 195. — Gragger 202. — Solymossy: MNépr.2 III, 119, 126. — Faragó—Jagamas 155—8. — Ortutay—Kriza 763.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 635.)