Furulyaszó áthallatszik az ablakon

Kosza József, 71 éves

Furulyaszó áthallszik az ablakon:
- Keljen fel a méltóságos kisasszony!

Kinyílott az Endre báró ablaka,
Göndör hajú szőke lány néz ki rajta.
Felsóhajtott a nagy égre bújában:
- Mért is vagyok az Endre báró leánya.

Endre báró felnyergeli a lovát,
Felkeresi a legidősebb juhászát.
Azt kérdezi a legidősebb juhásztól:
- Nem láttad-e a göndör hajú leányom?

- Nem láttam én. Juhászom is odavan,
Három napja, hogy a nyájam szomjan van,
Három napja, hogy a nyájam szomjan van,
Méltóságos kisasszony is vele van.

A kisasszony az édesapját meglátta,
Ijedtébe földre esett, s elájult.
- Megállj, te juhász, nem fogsz te majd szeretni,
Holnap visznek téged felakasztani!

Az erdőben kifaragták azt a fát,
Amelyikre juhászlegényt akasztják.
Fújja a szél a gyócsingét, gagyáját:
- Mért szeretted Endre báró leányát?

-  Lányom, lányom, lányomnak sem mondalak
Mert én téged a juhászhoz nem adlak.
- Én nem bánom, édesanyám, tagadj meg,
Fáj a szívem, a juhászért hasad meg.

- Hadd el, anyám, ha nem szabad szeretni,
Szabad nekünk egymásért meghalni.
S a kisasszony levorverét megfogta,
Egyenesen a szívére célozta.

- Jertek, lányok, öltözzünk fel fehérbe,
Két szerelmest visznek a temetőbe!

  Közismert, közkedvelt új ballada. Vargyas Lajos (II.1976. 753.) 263 változatának lelőhelyét közölte. Ezek között csíki: Karcfalva, Csíkmenaság, Gyimesközéplok, Szépvíz, Ugrapataka.
  Újabb kiadványokban is gyakran megtalálható: 1–12. Albert Ernő-Faragó József 1973. 280–292:188–199.; Adatok: 13–53.Uo. 486:578–618. Ugyanebben a kötetben több motívuma található A tiszttartó leánya és A kisasszony című balladákban. 54–58. Ráduly János 1975. 126–131:103–107.; Adatok: 59. Uo. 167:175.; 60.Uő.1979. 92:36.; 61–64. Bura László 1978. 116–120:83–86.; Adatok: 65–96. Uo. 184–186:316–347.; 97–100. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 315–323:38.a.,b.,c.,d.; Adatok: 101–172. Uo. 435:38.j.; 173–178. Almási István 1979. 202:227.; 272.j., 300:227.j.; 179–180. Pozsony Ferenc 1984. 200–201.:102–103.; Adatok: 181–201. 244:327–347.; 202. Móricz Zsigmond 1991. 29:7.; 203–204. B. Kovács István 1994. 267–269:16–17.; 205–208. Zsók Béla 1995. 90:54.; 99:61.j.; 119:75.; 241:61.j.
  Eredetét többen a XIX. század közepén Magyari Kassa Gusztáv 1857, majd 1858-ban megjelent, majd ugyanebben az évben írt Berki József versének tulajdonították. Vargyas Lajos  feltételezte, hogy a fenti szerzők a motívumokat a már 1820–30-as években keletkezhetett balladából vették át. 1975-ben két tanulmány is megjelent A bárókisasszony típusú balladáról. (Szabó T. Attila LXXXVI. 2–3.sz. 368–370.; Domokos Pál Péter Ethn. 4.sz. 618–624.)
  Mindketten közlik, hogy a valós történetet Apor Péter 1736-ban leírta a Metamorphosis Transylvaniae című művében, és következtetésük az, hogy a ballada a leírt esemény alapján keletkezett. Domokos Pál Péter azt is meghatározza, hogy magának az eseménynek 1705 előtt kellett történnie, mert ebben az évben Acton és Graven tábornokok felégették Csíkot a kuruc mozgalomban való részvétel miatti büntetésként, s akkor rombolták le Csícsó várát is. A valós történet Petki (Farkas István) családjában történt, aki Csík-, Gyergyó-, Készonszék főkapitánya volt.
  Az Apor-féle történetet Jókai Mórnak is kellett ismernie, hisz 1854-ben elbeszélést írt, felhasználva Cserei Mihály jegyzeteit is. Szabó T. Attila bizonyításként említi: „a magyar folklórterületen széles körben oly sok változatban ismert bárókisasszony vagy tiszttartó leánya ballada sehol sem került elő annyi változatban, mint éppen Háromszéken”. Ugyanakkor bizonyos kételyét is közli az élő szájon elterjedtségét illetően. Ehhez csak annyit kell hozzáfűznünk, hogy bizonyára félretájékoztatták Szabó T. Attilát, ugyanis ma is mind Csíkban, mind Háromszéken mindenik községben több változatban is meg lehet találni, éppen közkedveltsége következtében.
  Kosza József 1976. augusztus 5-én elmondotta, hogy „a harmincas években egy kicsi darabot tudtam belőle, s  többit én raktam essze”. Azt a részt is ő kapcsolta ehhez a balladához, hogy:
   
    - Jertek, lányok, öltözzünk fel fehérbe.
   
  Azért, mert „mikor leányt vagy legényt temetnek, fehérbe öltöznek. A rézbandát is azért szokták…, még el is táncoltatják”.

(Albert Ernő 2004: 324-325.)