Fújdogál egy nagy szél

Fuddogál egy nagy szél,
Azt se tudom, merről,
A nagy hegyek felől,
Vaj édesem felől.

Csak bézurranának
Hetvenhét katona,
Hetvenhét katona,
Egész kompánia.

„Hol van az leányik,
Adnák az kezünkbe!”
„Tul van, kamarába,
Bébutt a ládába.”

Megfogák a lyányát,
Elvivék erekre,
Bé es rekejsztették,
Setétségre vették.

„Anyám, édesanyám,
Felnevelő dajkám,
Temlecnek feneke
Az én derekaljam!

Kigyók-békák szemik
Az égő gyertyáim,
Itt leszen már nékem
Az én végső órám!

Könnyü neked, rózsám,
Az ágyban heverni!
Jaj, de nekem nehez
Csak rád es gondolni!

Az eső es esik,
Gyenge lábam fázik,
Zén szomoru szüvem
Róllad bánkodójzik.

Csendesen folyó viz
Télbe megáll s nyugszik,
Jaj de az én szüvem
Sohasem es nyugszik!

Mind éjjel, mind nappal
Bánatba feredik,
Mind tengernek habja
Erekké hánkódik.

Sir az eggyik szemem,
Sirjon a másik es!
Sirjon mind a kettő,
Mind az ápor eső!
 
Ápor eső után
Eszterhijján csepeg,
Régi szeretőmnek
Szive hozzám fordul.”

A töröktől, az itt közölt változatokban katonáktól elrabolt leány története a kelet-európai népek folklórjában kedvelt balla dai tárgy. Vannak azonban hasonló tárgyú breton, francia, görög, cseh és szlovák változatok is. A főmotívum, a nőrablás nem az ősi asszonyrablás szokásának emlékét, hanem a kóbor katonaság erőszakoskodásának bizonyságát őrizhette meg. Mivel az eddig ismert változatok legtöbbje, az itt közölteknek meg éppen vala mennyije a csángóság köréből került ki, érthető, hogy a balladaváltozatok közeli kapcsolatot mutatnak az e tárgykörbe tartozó román balladákkal. Az itt közzétett változatok a magyar balladai anyagon belül az elcsalt feleség, a kegyetlen anya és az eladott leány balladaváitozataival tartanak rokonságot. A román folklórból az Ilincuţa Şandrului címen ismert ballada vonható e darab rokonsági körébe. — Meseváltozatban is ismert. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 264. sz. alatt.

Csanádi—Vargyas 465. — Vargyas, MB. 42—7. — Leader 266—72. — Ortutay—Kriza 745.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)