Fújd el, jó szél, fújd el
Imre bácsi, 70 éves
Fújd el jó szél, fújd el
Hosszú útnak porát,
Hogy ne ismerje meg senki,
Ej, haj, Rózsa Sándor nyomát!
Mert amikor Rózsa Sándor
Felül a lovára,
Aranyszőrű pej paripa
Ej, haj, úszik a Dunába.
Arany a kantárja,
Réz a zabolája,
Én vagyok a Rózsa Sándor,
Ej, haj, elhagyott babája.
Motívumai különböző betyárballadákban gyakran megtalálhatók. Ilyen részek fordulnak elő például a Barna Péterről szóló balladában:
Fújd el, szellő, fújd el, hosszú útnak porát,
Ne lelje vármegye fakó lovam nyomát.
(Csanádi Imre-Vargyas Lajos 1954. 312:145.)
A második versszakra a 83. jegyzetben utaltunk, az utolsó versszak legtöbbször a Bogár Imréről szóló balladában fordul elő:
Ezüst a zablája,
Arany a kantárja,
Rózsaszínű selyemszalag
A kantárja szára.
(Csanádi Imre-Vargyas Lajos 1954. 312:145)
A két utolsó versszak ilyen szerkezetben található betyárdalban is. (Ortutay Gyula-Katona Imre II.1970.495:64.)
(Albert Ernő 2004:321.)