Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Fúdd el jó szél
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1955
Gyűjtés helye:
Rácsila
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 309-312/96. sz.
Dallam
Szöveg
„Fúdd el jó szél, fúdd el
Búmats bánatimat!
Fúdd el jó szél, fúdd el
Búmats bánatimat!
Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet!
Jönnek a törökök
S rabolnak el ingem.
Felüték a zászlót
Kapum félfájára,
Megverék a dobot
Szüem bánatára.”
„Fiam, édes lyányom,
Hova rejtselek el,
Hova rejtselek el,
Ne veszejszelek el?
Menj bé kamarába,
Bújj el egy ládába!”
Akkor abb’ a helybe
Mind bérohanának.
Csak odazúdula
Hetvenhét katona,
Hetvenhét katona,
Egész kompánia.
„Öreg édesanyám,
Hol van az leányod?”
„Nem tudom, nem tudom,
Hogy hova mene el.”
„Öreg édesanyám,
Add elé lyányodat,
Add elé lyányodat,
Met viszünk el téged!
Viszünk el tégedet,
S levegyük fejedet,
S azután neki es
Le fogjuk mi venni.”
„Menj bé kamarába,
S ott van egy ládába,
Menj bé kamarába,
S ott van egy ládába!”
Kivevék már onnét
Szegény bús leányát.
Siratozni kezde,
Nagy jajszókval mondja:
„Ruháim, ruháim,
Szép rostos ruháim,
Mikor fejem veszik,
Fődre lehulljatok,
Fődre lehulljatok,
S ingem sirajsatok,
Fődre lehulljatok,
S ingem sirajsatok!
Anyám es lássa meg,
Hogy ingem gyászoltok,
Anyám es lássa meg,
Hogy ingem gyászoltok.
Anyám, édesanyám,
Maradjon békével,
Nyújtsa s a jobb kezit,
Csókoljam meg eccer!
Csókoljam meg eccer,
E lesz utolsóra,
E lesz utolsóra
S a mi búcsúzásunk.”
Akkor, abb’a helybe
Fődig le es esett,
Fődig le es esett
Az ő édesanyja.
Siratozva mondta,
Jaj-szavakkal mondja:
„Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,
Mét teremtettél vót
Anyának a fődre,
Mét nem teremtettél
Fának az erdőbe?”
Még eccer megkéri
S az ő édesanyját:
„Anyám, édesanyám,
Kendet arra kérem:
Mikor fejem veszik,
Tegye réztángyérba,
Tegye réztángyérba
Én árva fejemet,
Kűdje Kolozsvárra:
Tegyék várkapura,
Hogy lássák meg ott es,
Milyen az elrablott!
Na hát, édesanyám,
Maradjon békével,
E lesz utolsóra
S a mi búcsúzásunk!”
El es indíták már
Szegény bús leányát,
Sírva ott marada
Szegény édesanyja.
„Fejülről lefelé
Folydogál egy patak,
Sírva keres ingem,
Sírva, én édesem.
Kereshetsz, édesem,
Met el vagyok rejtve,
Cserefa lapiba
El vagyok temetve.”
„Fúdd el jó szél, fúdd el
Búmats bánatimat!
Fúdd el jó szél, fúdd el
Búmats bánatimat!
Anyám, édesanyám,
Rejtsen el ingemet!
Jönnek a törökök
S rabolnak el ingem.
Felüték a zászlót
Kapum félfájára,
Megverék a dobot
Szüem bánatára.”
„Fiam, édes lyányom,
Hova rejtselek el,
Hova rejtselek el,
Ne veszejszelek el?
Menj bé kamarába,
Bújj el egy ládába!”
Akkor abb’ a helybe
Mind bérohanának.
Csak odazúdula
Hetvenhét katona,
Hetvenhét katona,
Egész kompánia.
„Öreg édesanyám,
Hol van az leányod?”
„Nem tudom, nem tudom,
Hogy hova mene el.”
„Öreg édesanyám,
Add elé lyányodat,
Add elé lyányodat,
Met viszünk el téged!
Viszünk el tégedet,
S levegyük fejedet,
S azután neki es
Le fogjuk mi venni.”
„Menj bé kamarába,
S ott van egy ládába,
Menj bé kamarába,
S ott van egy ládába!”
Kivevék már onnét
Szegény bús leányát.
Siratozni kezde,
Nagy jajszókval mondja:
„Ruháim, ruháim,
Szép rostos ruháim,
Mikor fejem veszik,
Fődre lehulljatok,
Fődre lehulljatok,
S ingem sirajsatok,
Fődre lehulljatok,
S ingem sirajsatok!
Anyám es lássa meg,
Hogy ingem gyászoltok,
Anyám es lássa meg,
Hogy ingem gyászoltok.
Anyám, édesanyám,
Maradjon békével,
Nyújtsa s a jobb kezit,
Csókoljam meg eccer!
Csókoljam meg eccer,
E lesz utolsóra,
E lesz utolsóra
S a mi búcsúzásunk.”
Akkor, abb’a helybe
Fődig le es esett,
Fődig le es esett
Az ő édesanyja.
Siratozva mondta,
Jaj-szavakkal mondja:
„Istenem, Istenem,
Szerelmes Istenem,
Mét teremtettél vót
Anyának a fődre,
Mét nem teremtettél
Fának az erdőbe?”
Még eccer megkéri
S az ő édesanyját:
„Anyám, édesanyám,
Kendet arra kérem:
Mikor fejem veszik,
Tegye réztángyérba,
Tegye réztángyérba
Én árva fejemet,
Kűdje Kolozsvárra:
Tegyék várkapura,
Hogy lássák meg ott es,
Milyen az elrablott!
Na hát, édesanyám,
Maradjon békével,
E lesz utolsóra
S a mi búcsúzásunk!”
El es indíták már
Szegény bús leányát,
Sírva ott marada
Szegény édesanyja.
„Fejülről lefelé
Folydogál egy patak,
Sírva keres ingem,
Sírva, én édesem.
Kereshetsz, édesem,
Met el vagyok rejtve,
Cserefa lapiba
El vagyok temetve.”
Megjegyzés
A töröktől, az itt közölt változatokban katonáktól elrabolt leány története a kelet-európai népek folklórjában kedvelt balladai tárgy. Vannak azonban hasonló tárgyú breton, francia, görög, cseh és szlovák változatok is. A főmotívum, a nőrablás nem az ősi asszonyrablás szokásának emlékét, hanem a kóbor katonaság erőszakoskodásának bizonyságát őrizhette meg. Mivel az eddig ismert változatok legtöbbje, az itt közölteknek meg éppen valamennyije a csángóság köréből került ki, érthető, hogy a balladaváltozatok közeli kapcsolatot mutatnak az e tárgykörbe tartozó román balladákkal. Az itt közzétett változatok a magyar balladai anyagon belül az elcsalt feleség, a kegyetlen anya és az eladott leány balladaváitozataival tartanak rokonságot. A román folklórból az Ilincuţa Şandrului címen ismert ballada vonható e darab rokonsági körébe. — Meseváltozatban is ismert. Egy ilyen változatát lásd kötetünkben a 264. sz. alatt.
Csanádi—Vargyas 465. — Vargyas, MB. 42—7. — Leader 266—72. — Ortutay—Kriza 745.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 632.)
Támogatók
Partnerek
