Ferenc Márton
Albert Domokosné Bőjte Erzsébet, 44 éves
Ferenc Márton voltam én sokáig,
Éltem huszonkét éves koromig,
De az idő rövidre volt mérve,
El kell költözzek a temetőbe.
Csak az esik nékem keservesen,
Mért kell nekem ily korán elmennem?
Bár egy gonosztevő lettem volna,
Ne sajnálna senki a faluban.
Senki a kezem szennyét nem hordja,
Jó barátom véremet ontotta.
Éles késsel szívemet átszúrta,
Bár egy gonosztevő lettem volna.
Temetésre szépen harangoznak,
Jó leányok mind egy sorba állnak.
- Kísérjetek ki a sírhalmomra,
Úgy se kísértek ki többet soha.
Jó leányok s jó legénybarátim,
Kérlek szépen mind meg bocsássatok,
Mer én mostan tölletek elválok,
Nyugodalmat a sírban találok.
Az esemény Csíkszenttamáson történt 1939-ben. Forrása a Bíró Janihoz hasonló ének lehetett.
(Albert Ernő 2004: 335.)