Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Ferenc Károly
Gyűjtő:
Könczei Ádám
Gyűjtés ideje:
1985-03-07
Gyűjtés helye:
Gyergyószentmiklós
Közlő:
Albert Ernő
Közlés ideje:
2004
Megjelenés helye:
Albert Ernő 2004: 268/194. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Imre Böske, 16 éves
Szöveg
Ferenc Károly voltam én idáig,
Éltem én csak húszéves koromig,
De az idő rövidre volt mérve,
Ki kellett mennem a temetőbe.
Senki keze szennyét nem hordoztam,
Egy fenyőfa halálom okozta.
Egy fenyőfa zuhant a fejembe,
A Hargita fenyves erdejébe.
Mit sirattok Hargita szép fái,
Szenvedésem nem tartott sokáig.
Barátaim tölletek elválva
Megyek én a csendes nyugovásra.
Jó szüleim, ne sírjatok értem,
Mert nekem az Isten így rendelte.
Távol kellett tölletek meghalnom,
Nem láttatok utolsó órámon.
Csíkdánfalvi ifjak és leányok,
Utoljára szólok én hozzátok.
Éljetek boldogan a világon,
Mert én többé közétek nem járok.
Temetőben most ásnak egy új sírt,
Amelyikbe Ferenc Károlyt teszik.
Nyitva van a temető kapuja,
Most vigyetek engemet be rajta.
Új keresztfa van a temetőben,
Gyászkoszorú van a tetejében.
Ott alussza örök álmát végig,
Az Istentől várja kegyelmét.
Édesanyám, utolsó kérésem:
Kőkeresztet állíttasson nékem.
Kőkeresztet az én fejem fölé,
Vésse belé Ferenc Károly nevét.
Édesanyám, utolsó kérésem:
Bimbó-rózsát ültessen el nékem.
Bimbó-rózsát az én sírhalmomra,
Csíkdánfalvi kislány locsolgassa.
Megjegyzés
Ferenc Károly 20 éves korában a csíkdánfalvi erdőben favágás közben az Illó részen, Csapásban 1950. március elején halt meg. Egy fa ráesett.
Még azon tavaszon énekelni kezdtek haláláról. Sikerült kiderítenünk az ének „szerzőit” is. Both Amália és Kedves Borcsa kezdtek az eseményről énekelni, amikor a község fiataljai kora tavasszal „csemeteültetőben” tartózkodtak a Hargitán, azzal pótolni az előző évben kivágott fákat. Both Amália elmondotta, hogy ismerte a Bíró Janiról szóló éneket, s annak mintájára formálták a Ferenc Károlyról szólót. (Részletes leírását lásd Albert Ernő–Faragó József 1973. 541:406–409.j.)
A Háromszéki népballadák kötetben négy változatát közöltük. Bizonysága annak, hogy rövid idő alatt már Sepsiszentgyörgyön, Sepsikőröspatakon, Málnásfürdön is ismerték, de énekelték Csíkszentdomokoson, Gyimesközéplokon, Brassóban, Gyergyó több helységében is.
Újabb változatok: 1–4. Albert Ernő–Faragó József 1973. 462–464:406–409.; 5–6. Albert Ernő 2000. 89:53.; Uő. 2001. 57:31.
Ennek mintájára született Készonban az Isvány Andrásról szóló ének, akit 1951-ben öltek meg. Már a temetésén énekelte az ifjúság. „Az esperes írta le a szöveget. Ő csinálta. (Sebestyén Dobó Klára 2001. 52.)
Ma is élő ének Csíkdánfalván. 2002 márciusában Szőcsné Gazda Enikő is lejegyzte Szabó Ferenczné Both Ilonától – a korábbi énekhez képest kevés változtatással.
(Albert Ernő 2004: 335.)
Támogatók
Partnerek
