Felmegyek a hegyre
Szőcs Mária füzetéből, kb. 20 éves
Felmegyek a hegyre,
Lenézek a völgybe,
Ott látok egy asszonyt
Tiszta feketében.
- Jó napot, jó napot,
Te ismeretlen anyám!
Hol van a szép lányod,
Hol van a Mariska?
- Elment az erdőbe
Gyöngyvirágot szedni,
Gyöngyvirágot szedni,
Koporsóba tenni.
- Nincsen ottan, nincsen
Te ismeretlen anya.
Hol van a szép lányod,
Hol van a Mariska?
- Bent van a szobában
Márványkoporsóban.
Kést vett a kezébe,
Szúrja a szívébe.
Harangoznak délre,
Nem csak az ebédre,
Most visznek egy kislányt
Gyászos temetőbe.
Harangoznak délre,
Nem csak az ebédre,
Most visznek egy bányászt
Gyászos temetőbe.
Külön típusba soroltuk e két balladaváltozatot. Már Vargyas Lajos is felfigyelt arra, hogy különösen Erdélyben kialakult olyan „töredék”, amely a vőlegény érkezésével kezdődik. Egyes változatokban nem fogalmazzák meg a lány halálának okát. Ennek ellenére ezek a változatok új típusba sorolhatók, hisz függetlenül az előző eseményektől, egységes történetté formálódtak.
Külön figyelmet érdemel az a motívum, amelyben ilyen sorok találhatók:
Tested a testemmel egy sírba nyugodjon,
Vérem a véreddel egy patakon folyjon,
Egy malmot mozgasson, s mind gyöngyöt hullasson!
Többen is bizonyították az ilyen és hasonló megfogalmazás keleti, dél-szibériai török-tatár hősénekekben régi meglétét. (Albert Ernő-Faragó József 1973. 38.).
Ebben a típusban található a háromszéki balladák között mintegy 8 változat (Albert Ernő-Faragó József 1973. 519:32–39.), majd egy kászonimpéri változat (Sebestyén Dobó Klára 2001. 135:85.)
Az előadási alkalmakról a ditrói Csibi Istvánné Bajkó Rozália azt közölte: „Kicsileányka koromban tanultam. Gyakran énekelték aratóban, vacsorákon, lakodalomban”.
(Albert Ernő 2004: 312.)