Fekete városban
Bíró Ignácné Lakatos Margit, 52 éves
Fekete városban fehér torony látszik,
Az én kisangyalom más ölében játszik.
Nem mertem szólani, szívét szomorítni,
Szívét a szívemtől elidegenítni.
Elment a vőlegény a leány házához,
Keresi kedvesét, sehol sem találja.
- Jó estét, jó estét, ismeretlen anyám,
Hol vagyon, hol vagyon szeretett szép mátkám?
- Nem tudom tagadnom, be kell, hogy vallanom,
Bent van a szobában, alszik a szép ágyban.
Bement a vőlegény, benyúlt a zsebébe,
Kivette a kését, szúrta a szívébe.
- Testem a testeddel egy sírba nyugodjon,
Vérem a véreddel egy patakon folyjon,
Egy malmot mozgasson, s mind gyöngyöt hullasson.
Külön típusba soroltuk e két balladaváltozatot. Már Vargyas Lajos is felfigyelt arra, hogy különösen Erdélyben kialakult olyan „töredék”, amely a vőlegény érkezésével kezdődik. Egyes változatokban nem fogalmazzák meg a lány halálának okát. Ennek ellenére ezek a változatok új típusba sorolhatók, hisz függetlenül az előző eseményektől, egységes történetté formálódtak.
Külön figyelmet érdemel az a motívum, amelyben ilyen sorok találhatók:
Tested a testemmel egy sírba nyugodjon,
Vérem a véreddel egy patakon folyjon,
Egy malmot mozgasson, s mind gyöngyöt hullasson!
Többen is bizonyították az ilyen és hasonló megfogalmazás keleti, dél-szibériai török-tatár hősénekekben régi meglétét. (Albert Ernő-Faragó József 1973. 38.).
Ebben a típusban található a háromszéki balladák között mintegy 8 változat (Albert Ernő-Faragó József 1973. 519:32–39.), majd egy kászonimpéri változat (Sebestyén Dobó Klára 2001. 135:85.)
Az előadási alkalmakról a ditrói Csibi Istvánné Bajkó Rozália azt közölte: „Kicsileányka koromban tanultam. Gyakran énekelték aratóban, vacsorákon, lakodalomban”.
(Albert Ernő 2004: 312.)