Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » Két kápolnavirág

Fekete Ren Kata


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1955
Gyűjtés helye: Klézse
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 58–59/6. sz.

Szöveg

Anyám, iédesanyám,
Hiába lőn nékem
Jó régvel kelésem,
Későn feküvésem,

Hat ökör hajtásom,
Hosszú főd szántásom,
Mégsem adák nekem
Fekete Ren Kátát.
Mégsem adák nekem
Fekete Ren Kátát,

Fekete Ren Kátát,
Jobbádunk liányát.

Anyám, iédesanyám,
Ha folyóvíz lennék,
Bánatot nem tudnék,
Nem es búslakodnék,

Hegyek-völdek között
Szépen zengedeznék,
Fát, füvet növelnék,
Porondot hajtanék,

Kaszáló füvekbe
Virágot növelnék,
Méges iédesemnek
Jú kedvibe járnék.

De így ullyan vagyak,
Mend e szallanc kóró,
Kinek e virágját
Leszedte je sorló.



Megjegyzés

A virágban továbbélő halott, illetőleg az egymástól tiltott,
de a halálban virágként egymásra találó, egymással összeölelkező
szerelmesek története mese- és költői motívumként az európai
népek folklórjában, sőt műköltészetében is széleskörűen elter-
jedt. Magyarul csak Erdélyből és Moldvából ismeretes ez a bal-
lada. A változatok között a mezőségi Visáról való a földrajzi
előfordulás miatt éppen olyan értékes, mint az eddig legkeletebb-
ről, a moldvai Klézséről és Somoskáról itt közzétett négy vál-
tozat. A gyűjtő Klézsén még több énekes ballada-készletéből
ismeri a balladát; három töredékes változatot le is jegyzett.

Kriza, Vadr. 3—7, 526. — Gragger 190—1, — Ortutay, SzNb.
297—8. — Solymossy: MNépr.2 III, 83—5, 123. — Faragó—Jagamas 59—62. — Csanádi—Vargyas 434—8. — Vargyas, MB. 112—20. — Ortutay—Kriza 734. Leader 125—41.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 626-627.)