Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

V. Nem tipologizálható

Fekete falunak fehér tornya látszik


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1977
Gyűjtés helye: Zabola
Közlő: Pozsony Ferenc
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 146/52. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Juha Györgyné Deák Teréz, 82 éves



Szöveg

- Fekete falunak fehér tornya látszik,
Ott láttam babámat, más ölében játszik.

Akartam szólítni, szívét szomorítni,
Szívét a szívemtől elidegenítni.

Jó reggelt, jó reggelt, ismeretlen anyám,
Hol van az én szívem, hol van az én mátkám?

- Kint van a kertjében, violát gyérítget,
Violát gyérítget, gyöngyvirágot ültet.

- Nincsen ott, nincsen ott, ismeretlen anyám,
Hol van az én szívem, hol van az én mátkám?

- Nincs mit már tagadni, nincs mit már titkolni,
Bent van a szobában üvegkoporsóban.

Bemegy a vőlegény, bényúl a zsebébe,
Nagy kését kivette, szívébe ütötte.

- Szívem a szíveddel egyszerre dobbanjon,
Lelkem a lelkeddel mennyországba jusson.

Így kell, anyám, így kell, ennek így kell lenni,
Minden jó családban kell egy rossznak lenni.



Megjegyzés

51–52. A kedvese után haló legény

            Az előző típusból váltak ki és önállósultak az ide tartozó alkotások. A magyar folklórban mondhatni általános ez a megoldás. Ezek a szövegek a legény megérkezésétől kezdődnek, s ez a legjellemzőbb szerkezeti sajátossága a balladacsoportnak. (Lásd még Burány 1977: 68). Az 51. számú változatban szerepel a „Vérem a véreddel egy Tiszába folyjon” kezdetű archaikus formula, mely a vérszerződés egykori hagyományára utal. Ugyanebben a szövegben szerepel egy érdekes motívum, amelyben a fiú megvágja az ujját a leánynak, s azután hangzik el a jól ismert formula. Vargyas Lajos egyik tanulmányában altaji, sór hősénekek szövegeiben is jelzi a motívum meglétét, mely a vérszerződéshez kapcsolódott (1978: 23).

 

(Pozsony 1984: 260.)