Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fehér László


Gyűjtő: Vass Márton
Gyűjtés ideje: 1972
Gyűjtés helye: Pele
Közlő: Bura László
Közlés ideje: 1978
Megjelenés helye: Bura 1978: 43-45/20. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Muresán Mihályné Babuc Jolán, 60 éves



Dallam



Szöveg

Fehér László lovat lopott,
Az ostora nagyot szólott, (de)
Nagyot cserdült az ostora,
Gönc városa meghallotta.
boldogtalannak boldogtalanja.

Nagyot cserdült az ostora,
Gönc városa meghallotta.1

Fehér Anna parancsolja:
Szép hámot, kocsis, lovamra.
Fogd be kocsis hat lovamat,
Keressük fel a bátyámat.

Fogd be kocsis hat lovamat,
Tegyél fel egy tál aranyat,
Tál ezüstöt, tál aranyat,
Hadd váltsam ki a bátyámat!

– Jó napot, te tömlőctartó,
Hoztam néked tál aranyat,
Tál ezüstöt, tál aranyat,
Szabadítsd ki a bátyámat.

– Nem kell nékem tál aranyad,
Tál ezüstöd, tál aranyad,
Háljál vélem az éjszaka,
Kibocsátom piros hajnalra.

– Hallod-i te tömlőctartó,
Mi lánc csörög udvarodon?
– Parancsoltam kocsisodnak,
Hogy a lovat itatgassa.

– Halljátok, ti tömlőclakók,
Kűdjitek ide Fehér Lászlót!
(de)    – Fehér László meg van halva,
Elvitték még ma hajnalba.
Fehér László meg van halva,
Mert elvitték akasztásra.2

– Hallod-i, te tömlőctartó,
Boldogságod sose legyen,
Boldogtalannak boldogtalanja.
Váljon az élted mind halálra.

Kimegy Anna az utcára,
Kit lát állni kapujába,
Tömlőctartó két mankóval,
Annát kéri rimánkodva:

– Megfizetem a tartozást,
Ne mondj ream több átkozást,
Mert az átkod ím megfogott,
Látod, hogy nyomorult vagyok.

– Nem kell nékem fizetséged,
Legyen meg a szenvedésed,
A lányságomat elvetted,
A bátyámat megöletted.



Megjegyzés

1. Szövegváltozat: A dallam második felére énekli.
2. Szövegváltozat: Elvitték még ma hajnalba.

 

17–23. A halálra ítélt húga

            Elterjedését bizonyítja, hogy tizenöt kutatóponton huszonegy változatát jegyeztük fel, tizenötöt dallammal. A közölt hat változat hat, egymástól eltérő dallamvariáns. A balladának Nagykároly vidékén és a Kraszna menti falvakban nem akadtunk nyomára.

            Az adatközlők többsége középkorú, sokan ismerik az idősebbek közül is, a fiatalabbak is szívesen megtanulják. A szövegek többsége teljes, ép, kevés a töredékes változat.

 

            A 19. és 20-as változatokban a ballada befejezése a többitől eltérő: Fehér Annának fia születik, a tömlöctartó, akin fogott az átok, Anna bocsánatát kéri, de hiába.

            A 18. sz. dallamot vö. a 20, 23, 24, 27, 60, 61. sz-val.

            A 21. sz. dallamot vö. a 22. sz-val.

            Vö.: Ortutay–Kríza, 63–65. sz.; Albert–Bura, 2. sz.; Albert–Faragó, 56–70. sz.; Zolcsák—Fejér, 57. sz.; Jagamas—Faragó, 221, 244, 274, 299. sz.; Ráduly, 18–19. sz.; Vargyas, 27/73. sz.

            Megj. M. XXVI. évf. (1973) 4: 33.; SzH. V. évf. (1972), 30. sz.

            Szövegváltozatok:

            19. sz. 1. Nagyot cserdült – 2. Fogd be kocsis a hat lovadat – 3. Keressük fel a bátyánkat

            20. sz. 1. A dallam második felére énekli. – 2. Elvitték még ma hajnalba.

            21. sz. 1. Az utolsó két sor dallamára énekli.

 

(Bura 1978: 202–203.)