Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Fehér László
Gyűjtő:
Zsidó Ilona
Gyűjtés ideje:
1975
Gyűjtés helye:
Magyarcsaholy
Közlő:
Bura László
Közlés ideje:
1978
Megjelenés helye:
Bura 1978: 41-43/19. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:
Szűcsné Kővári Julianna, 72 éves
Szöveg
Fehér László lovat lopott,
Az ostora nagyot szólott.
Nagyot szólott1 az ostora,
Hét vármegye meghallotta.
Fehér Anna parancsolja:
Tégy kocsis hámot lovadra,
Fogd be kocsis hat lovadat.2
Keressük meg a bátyámat!3
Tegyél fel egy pár aranyat,
Tál ezüstöt, tál aranyat,
Tál ezüstöt, tál aranyat,
Hadd váltsam ki a bátyámat.
– ¬Jó napot, te tömlőctartó,
Hoztam neked tál aranyat,
Tál ezüstöt, tál aranyat,
Szabadítsd ki a bátyámat!
– Nem kell nekem tál aranya,
Tál ezüstje, tál aranya,
Háljon velem az iccaka,
Kibocsátom piros hajnalra.
Fehér Anna nem alusza*,
Csörgést hallott az udvarban.
– Hallod-i, te tömlőctartó,
Mi lánc csörög udvarodon?
– Parancsoltam a kocsisnak,
Hogy a lovat megitassa.
Anna nem hallgatott rája,
Csak kiugrik az udvarba.
Áll a tömlőc ablakába,
Kedves bátyját kiabálja.
– Fehér László, kedves bátyám,
Aluszol-e vagy meghaltál?
Erre bentről azt felelik:
– Se nem alszik, se nem nyugszik,
Se nem alszik, se nem nyugszik,
Akasztófán most kínlódik.
A Fehér Anna ajaka
Tömlőctartót megátkozza:
Kínod örökké nagy legyen,
Lelked nyugalmat ne leljen.
Mosdóvized vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon,
Törülköződ lángot hányjon,
Szíved nyugtot ne találjon.
Alig egy pár hónap múlva
Fiút tart Anna a karjába.
Kimegy Anna az udvarba,
Vajon kit ugat kutyája.
Kit lát állni kapujába,
Tömlőctartót mankón állva.
– Az adósságom megfizetem,
Bocsásson meg minden vétkem!
– Nem kell nekem fizetésed,
Legyen örök szenvedésed,
A lányságomat elvetted,
A bátyámat megöletted.
Megjegyzés
1. Szövegváltozat: Nagyot cserdült.
2. Szövegváltozat: Fogd be kocsis a hat lovadat.
3. Szövegváltozat: Keressük fel a bátyánkat.
* aludt
17–23. A halálra ítélt húga
Elterjedését bizonyítja, hogy tizenöt kutatóponton huszonegy változatát jegyeztük fel, tizenötöt dallammal. A közölt hat változat hat, egymástól eltérő dallamvariáns. A balladának Nagykároly vidékén és a Kraszna menti falvakban nem akadtunk nyomára.
Az adatközlők többsége középkorú, sokan ismerik az idősebbek közül is, a fiatalabbak is szívesen megtanulják. A szövegek többsége teljes, ép, kevés a töredékes változat.
A 19. és 20-as változatokban a ballada befejezése a többitől eltérő: Fehér Annának fia születik, a tömlöctartó, akin fogott az átok, Anna bocsánatát kéri, de hiába.
A 18. sz. dallamot vö. a 20, 23, 24, 27, 60, 61. sz-val.
A 21. sz. dallamot vö. a 22. sz-val.
Vö.: Ortutay–Kríza, 63–65. sz.; Albert–Bura, 2. sz.; Albert–Faragó, 56–70. sz.; Zolcsák—Fejér, 57. sz.; Jagamas—Faragó, 221, 244, 274, 299. sz.; Ráduly, 18–19. sz.; Vargyas, 27/73. sz.
Megj. M. XXVI. évf. (1973) 4: 33.; SzH. V. évf. (1972), 30. sz.
Szövegváltozatok:
19. sz. 1. Nagyot cserdült – 2. Fogd be kocsis a hat lovadat – 3. Keressük fel a bátyánkat
20. sz. 1. A dallam második felére énekli. – 2. Elvitték még ma hajnalba.
21. sz. 1. Az utolsó két sor dallamára énekli.
(Bura 1978: 202–203.)
Támogatók
Partnerek
