Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

I. Régi balladák » A halálra ítélt húga

Fehér László


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1979
Gyűjtés helye: Kézdiszentlélek
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 163-165/64. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Gergely Györgyné Majlát Vilma, 60 éves



Szöveg

Fehér László lovat lopott,
A fekete halom alól.
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja be van zárva.

- Hallod-e, te én kocsisom,
Fogjál bé te hat pár lovat.
Hallod-e, te én kocsisom,
Fogjál bé te hat pár lovat.

Tegyél fel te tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
A bátyámat szabadítsam,
A bátyámat szabadítsam.

El is hajt a tömlec elé:
- Élsz-e, halsz-e, Fehér László?
- Se nem élek, se nem halok,
Csak a világon megvagyok.

- Hallod-e, te Miklós bíró,
Szabadítsd meg a bátyámot.
Adok neked tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt.

- Nem kell nékem tál aranyad,
Tál aranyad, tál ezüstöd,
Csak az éjen háljunk ketten,
Csak az éjen háljunk ketten.

- Hallod-e, te Fehér László,
Mit mondott a Miklós bíró:
Ha az éjen vele hálok,
A bátyámot szabadítja.

- Hallod-e, te Fehér Anna,
Hallod-e, te Fehér Anna,
Azt az egyet ne próbáld meg,
Leányságod ne veszítsd el.

- Nem baj, László, megpróbálom,
Nem baj, László, megpróbálom.
Élek, halok, megpróbálom,
Élek, halok, megpróbálom.

Fehér Anna el is mene,
A bíróval el is mene,
A díványba belefeküdt,
A díványba belefeküdt.

- Hallod-e, te Miklós bíró,
Hogy zeregnek künn a láncok.
- Lovat visznek itatásra,
Jól nyugodjál, jól pihenjél.

Fehér Anna nem nyuguva,
Elszaladt az ablakához:
- Élsz-e, halsz-e, Fehér László,
Élsz-e, halsz-e, Fehér László?

A más rabok kiszólottak:
- Ne keresd itt a bátyádat.
Megkapod a ződ erdőben,
A burkós fa tetejében.

- Hallod-e, te Miklós bíró,
Egyéb átkot nem kévánok:
Mosdóvized vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon.

Törülköződ lángot hányjon,
Kötélen fordulj az ágyon,
Kötélen fordulj az ágyon,
A te szíved holtig fájjon.

Tizenhárom szekér szalma
Mind rothadjon el alattad,
Tizenhárom sor patika
Ürüljön meg a számodra.



Megjegyzés

59–64. A halálraítélt húga

            Előbbi balladatípusunkhoz hasonlóan a legelterjedtebb és legismertebb balladáink közé tartozik. Mintegy 500 változata ismert (Vargyas 1976. II: 288–289). Háromszékről is elég nagy mennyiségben közölték variánsait. Az utóbbi évtizedekben a paraszti közösségekben veszített népszerűségéből. Manapság a cigányság körében gyűjthetők a legépebb. legrégiesebb változatai. Az új stílus hatására megújult a ballada, de a háromszéki szövegek is sok régies motívumot őriznek: Fehér Anna több lovas kocsin jár, tál aranyat és tál ezüstöt visz a bírónak stb. Az archaikusabb elemek mellett a betyárköltészet hatása is kimutatható bennük. Az ismert változatoktól eltérően az ozsdolai Deme Teréz Búza nem tragikusan fejezi be a balladát. Az ő változatában Fehér Anna idejében megérkezik az akasztófához. Kardot ad testvérének, és szétugratják a vármegye meg a bíró embereit.

 

(Pozsony 1984: 261–262.)