Fehér László

ismeretlen

1. Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt,
Minden nyeregszerszámostul,
Csinos fékely[!] kantárostul.

2. Utána ment Göntz városa
Őtet fogni, hogy meglássa,
Egész vidék, faluival,
És ugyancsak hadnagyostul.

3. Isten jó nap, hadnagy uram,
Fogadj Isten, édes fiam,
Kinek hívnak, édes fiam,
Majd megmondom, hadnagy uram.

4. Van-e neked atyád, anyád?
Igazán szólj, és meg ne bánd!
Nincsen nekem atyám, anyám,
Csak van nekem egy szép húgám.

5. Az én húgám Fehér Anna ,
Az lovamnak fehér lába.
Nem kérdem én a lovadat,
Sem a te kurva húgádat.

6. Hanem kérdem a nevedet,
Különben rossz lesz teveled.
Fogjátok meg a huncfutot,
Az akasztófára valót.

7. Fehér László az én nevem,
Megmondani mindig merem, ||
Hogy engemet annak hívnak,
Ó, utánam nagyon vannak.

8. Vigyétek le a tömlöcbe,
Annak is a mélységébe,
Kezét, lábát vasra verve,
S kivallatok mindent vele.

9. Fehér Anna, hogy megtudta,
Hogy a bátyja fogva volna:
Fogj be, kocsis, a lovakat,
Tégy mellém sok aranyokat.

10. Isten jó nap, hadnagy uram,
Fogadj Isten, gyöngymadaram;
Mért jöttél te, szép bogaram?
Az bátyámért, hadnagy uram.

11. Ha az bátyámat kiadná,
Az Isten is megáldaná,
Kiadom én a bátyádat,
Ha egy éjjel veled hálok.

12. Nem szól arra Fehér Anna ,
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosóról a rostélyra,
Hogy akadna az bátyjára.

13. Isten jó nap, édes bátyám,
Fogadj Isten, édes húgám,
Én most tégedet kiváltlak,
Hadnagy úrral vele hálok.

14. Ne hálj vele, a huncfuttal,
Az akasztani valóval!
Szüzességedet elveszi,
Bátyádnak fejét veteti.

15. Nem szól arra Fehér Anna ,
Csak elmegy a folyosóra,
Folyosórul palotába,
Lefekszik a nyoszolyába.

16. – Aluszol-e, Fehér Anna ,
Kincsem adta szép Diánna,
– Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánczörgést hallom.

17. Csak aludjál, édes kincsem,
Te vagy rubintom s mindenem,
A szép képed s termeted,
Érted adom mindenemet.

18. A béresek fáért járnak,
Azok nagy lármával vannak,
Aluszol-e, Fehér Anna ,
Kivirított kisded alma?

19. Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert sok puskalövést hallom.
Csak aludjál, csak nyugodjál,
Engemet szívedben zárjál.

20. Aluszol-e Fehér Anna ,
Ó, te kincsem, szép Dianna?
Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok kardzörgést hallom.

21. Csak aludjál, csak nyugodjál
Az bátyádnak vége van már! ||
Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy, hadnagy uram!

22. Víz előtted megáradjon,
Sár utánad felfakadjon,
Lovad lába megbotoljon,
Földre téged agyonnyomjon.

23. Mosdóvized vérré váljon,
Kendőruhád meggyulladjon,
Az kenyered kővé váljon,
Az ég téged meg se áldjon.

24. Vége legyen beszédemnek,
Tudva van már mindeneknek,
Hogy vége van már Lacinak,
Köszönhetem azt hadnagynak.

25. Ezen verseket csinálta
Fehér László két barátja.
Itt lóg egyik jobb kéz felől,
Másik pedig a bal felől.
Középett a Fehér Laci,
Szeretője volt szép Manci.

93. Fehér László (H. n.)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 50. csomag. Ismeretlen kéz írása.
 A sepsiszentgyörgyi és a kolozsvári változat mellett Kanyaró Ferenc hagyatékából Fehér László balladájának további két változata került elő: egy teljes és egy csonka szöveg.
 A szép, gondos írással letisztázott teljes változatról sem azt nem lehet tudni, hogy honnan származik, sem azt, hogy ki és mikor gyűjtötte. De mert a Kanyaró -hagyatékban őrződött meg, minden okunk megvan arra, hogy ezt a változatot is Kanyaró Ferenc valamelyik tanítványának tulajdonítsuk, s mint ilyent abból az időszakból datáljuk, amikor a kolozsvári unitárius kollégiumban Kanyaró Ferenc irányította a gyűjtőmunkát.
 A szöveg strófáról strófára, szinte szó szerint megegyezik az Erdélyi János-féle változattal (melyről bebizonyosodott, hogy ponyvai redakciója a balladának), akár azt is gondolhatnánk, hogy onnan kimásolt szöveggel van dolgunk – mindaddig, míg a huszonharmadik strófa – Fehér Anna átkának – végére nem érünk. Ott ugyanis, a ballada vége és az Erdélyi-féle változat záradéka közé beékelődik egy olyan versszak, amellyel az erdélyi változatok egyikében sem találkoztunk, s amely minden kétséget kizár a felől, hogy nyilvánosan előadott szöveget őrzött meg az ismeretlen diák kézirata. A 24. versszak és az azt követő Erdélyi-féle változat záradéka egyúttal arról is árulkodik, hogy a vásári énekmondók milyen földhözragadt módon vetettek véget az előadásnak, adták tudtára a hallgatóságnak, hogy befejeződött a produkció.

Vége legyen beszédemnek,
Tudva van már mindeneknek,
Hogy vége van már Lacinak,
Köszönhetem azt hadnagynak.

Ezen verseket csinálta
Fehér László két barátja,
Itt lóg egyik jobb kéz felől,
Másik pedig a bal felől.
Középett a Fehér Laci,
Szeretője volt szép Manci.

 A ballada ilyetén való berekesztése láttán felötlik bennünk a gyanú, hogy képi ábrázolás is tartozott a ballada vásári előadásához. S az is egyre világosabbá válik, hogy a ponyván terjesztett Fehér László szövege nagyon korán – még a szabadságharc előtti időben – állandósult: az újra és újra ponyvára kerülő ballada szövegén nem változtattak az énekmondók egymást követő generációi, mint ahogy földrajzi vonatkozásban sem lehet kimutatni a ballada ponyvai redakciójának variálódását. Innen van az, hogy A halálraítélt húga balladatípus szövege annyira egységes az egész magyar folklórterületen.

93.1. A ballada nyomtatásban: OLOSZ Katalin 2011: 125–127.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 658-659.)