Fehér László

ismeretlen

1. Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt,
Mindenféle szerszámostól,
Ezüstfékes kantárostól.

2. A vármegye észrevette,
A városba hírré tette:
Után’ bíró pandúrostól,
Mindenféle polgárostól.

3. – Valld meg, huncut, a nevedet,
Valld meg, huncut, a nevedet!
– Lovam is van, fehér hóka,
Húgom is van, Fehér Anna.

4. – Nem kérdezzük a lovadot,
Sem azt a híres húgodot –
Most felszökik Fehér Anna,
Kocsissának sírva mondja:

5. – Fogd be, kocsis, lovaimot!
Fogd be, kocsis, lovaimot,
Rakd fel drága aranyimot,
Hogy váltsam ki a bátyámot!

6. – Adjon az Isten jó napot!
Adjon az Isten jó napot!
– Isten hozott, Fehér Anna
Mi jóban jársz, Fehér Anna?

7. – Azt hallottam, azt hírelik,
Hogy a bátyám fogva van itt.
Eresszék el a bátyámat,
Idehagyom aranyimot!

8. – Eleresszük a bátyádot,
Ha egy éjjel veled hálok.
Fehér Anna megfordula,
A bátyjának sírva mondja.

9. – Ne higgy, húgom, a huncutnak,
Az akasztani valónak!
Szép híredből kiforgatnak,
Engem mégis felakasztnak.

10. Éjfél után egy az óra.
– Aluszol-e, Fehér Anna?
– Nem aluszom, nem nyughatom.
Most is róla gondolkozom.

11. – Csak aludjál, csak nyugodjál,
Mert a bátyád mentve van már.
Éjfél után már két óra.
– Aluszol-e, Fehér Anna?

12. – Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánczörgést hallom.
– Csak aludjál, csak nyugodjál,
Mert béresem erdőbe jár.

13. Éjfél után három óra.
– Aluszol-e, Fehér Anna?
– Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok puskaszót hallom.

14. – Csak aludjál, csak aludjál,
Mert jágerem vadászni jár.
Ötöt ütött már az óra,
– Aluszol-e, Fehér Anna?

15. Csak aludjál, csak nyugodjál,
Mert bátyádnak vége van már.1

1. A hátlapon Kanyaró feljegyzése: „Greguss: legszebb az alföldiek közt.”

91. Fehér László (Sepsiszentgyörgy)
Lelőhely: MUEKvGyLtár 50. és 40. csomag. Kanyaró Ferenc második másolata Kis András kéziratáról. A ballada 1–5. és 14–15. versszaka az 50. csomagból került elő, a hiányzó 6–13. strófa a 40. csomagból.
 Miután nem sikerült visszaszereznie a Kisfaludy Társasághoz beküldött kéziratát, Kanyaró a 20. század első éveiben új másolatot készített Kis András sepsiszentgyörgyi Fehér Lászlójáról. Ezúttal is szembesülnie kellett az összekuszált szöveg helyreállításának dilemmájával, hiszen nyilvánvalóan nem emlékezett arra, hogy évekkel korábban miként hozta közölhető állapotba a szemmel láthatóan sérült balladát. Így állított elő egy újabb „változatot” Fehér László sepsiszentgyörgyi balladájából. Az „új változat” jól példázza a Kanyaró-kéziratok hányatott sorsát: a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában található Kanyaró-hagyaték két külön csomagjában találtuk meg az új másolat lapjait – külön a ballada 1–5. és 14–15. versszakát, s külön a 6–13. versszakig terjedő középső részt.
 Kanyaró Ferencnek e második másolata mintapéldája lehetne annak, hogy miképpen dolgozott valójában a kolozsvári tanár, miképpen készítette elő esetleges kiadásra a diák-gyűjtéseket. Az időközben több tapasztalatra, több ismeretre szert tett Kanyaró már nem törekedett arra, hogy a csonka balladát kiegészítse, nem törekedett arra, hogy a néhol már-már a szövegromlás határát súroló lerövidült epizódokat érthetőbbé tegye, felismerte a balladatípus jellegzetes elemeit, és a helyükre tette azokat. Kis András szövegével ezúttal annyit tett, hogy négysoros versszakokra tagolta a ballada szövegét, s az eredeti lejegyzésben rossz helyen rögzített (mert rossz helyen elmondott) hajnali párbeszédet a megfelelő helyre helyezte át. Ezen kívül minimálisnak mondható a beavatkozása: néhány ritmus- vagy rímelési hibát javított ki egy-két szó ki- vagy felcserélésével (ezeket a szavakat/szókapcsolatokat dűlt betűvel szedtük), s két, értelemzavaró ige helyett mást talált ki, és írt be: a kétszer is előforduló Mert a bátyád fogva van már sort egyszer Mert a bátyád mentve van már-ra változtatta, a ballada végén pedig úgy alakította át a mondatot – Mert bátyádnak vége van már – hogy az egyben lezárja a balladai történést, s némiképp pótolja a ballada hiányzó befejező részét.

91.1. A balladaváltozat először nyomtatásban: OLOSZ Katalin 2011: 119–122.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 657-658.)