Fehér László

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd

1.    Fehér László lovat lopott,
       S az erdő felé szaladott.
       De mikor az erdőbe ért,
       Kilenc zsandár eléugrott.

2.    Csendőrkáplár fegyvert fogott:
       – Fehér László, ne szaladj most,
       S mert ha el akarsz szaladni,
       Fegyver általl kell meghalni.

3.    – Én nem bánom, ha meghalok,
       Csak börtönbe ne zárjatok.
       Fehér Lászlót megkötözték,
       A börtönbe békísérték.

4.    Fehér Anna másnap reggel
       Börtönbe a bátyjához ment.
       – Kedves bátyám, hozzád jöttem,
       Horvát bíróval beszéltem.

5.    Minden kincset megígértem,
       Hónap reggel szabadít meg.
       – Fehér Anna, kedves húgom,
       Ne higgyél te a bírónak.

6.    Horvát bíró hazug ember,
       Hazugsággal megcsal téged,
       Fehér Anna ezt nem hitte,
       Mert a bíró fogadást tett.

7.    Másnap reggel nyóc órakor
        Anna a börtönhöz futott.
        – Börtönajtó, most nyíljál ki,
        Fehér László, szabadulj ki!

8.    A börtönőr azt feleli:
       – Fehér László nincsen már itt,
       Horvát bíró kiengedte,
       A fejét már levétette.

9.    – Horvát bíró, jaj, mit tettél,
        Mikor nagy fogadást tettél.
        Horvát bíró, jaj, mit tettél,
        Mikor nagy fogadást tettél.

10.    De én ezért megátkozlak,
        Törjék össze kezed, lábod,
        Lovad lába botoljon meg,
        Gyönge nyakad szakadjon meg,

11.    Mosdóvized vérré váljon,
        Törölköződ lángot hányjon,
        Törölköződ lángot hányjon,
        Megöletted a bátyámot.

8-9. A halálraítélt húga (Fehér László)
    Kutatóink egyöntetű véleménye szerint balladánk a nyelveterület keleti peremvidékein csak fokozatosan és csak az utóbbi évtizedekben honosodott meg. Erdélyben ma már eléggé népszerűnek mondható, aránylag egyöntetű változatokban él. Vargyas Lajos összesen 445 variánsát sorolta fel (Vargyas, II. 288-289.), tehát egyike a legismertebb klasszikus balladáinknak. Vargyas szerint: „...14. századi francia eredetű balladáink közé tartozik” (Vargyas, II. 301.). Az olaszoknál nagyon elterjedt hagyománya van, a történet magvát egy, a 16. század közepéről származó latin nyelvű levél már tartalmazza. Első kibédi változatát Seprődi János tette közzé 1912-ben dallamával együtt (Seprődi, 373.; Marosszéki, 353.). Két újabb variánsa: Ráduly, 18-19. sz. Ebből a 18. sz. az Ötvös Sáráé.
    Ötvös Sára a balladát gyermekkorában tanulta az édesapjától: „Esténként sokszor elfújta vót, mikor jókedve lett. Mind tudta ezeket az énekeket, a nanyójától tanulta őköt, akinek híre vót a siok énekiér.” Gyermekkorában többször hallotta másoktól is, de inkább „az elejit fútták, mert nem bírták megtanolni az egészet. Luli Venci komám is csak felit tudta, s a végiről egy annyit, hogy törölköződ langot hányjon.” Fiatalasszony korában többször énekelte a fonóban, illetve otthon munka közben. „Akkorjába vótak ezek a nagy rablók, s azért örökké fújták az ilyen történeteket. töllem is megtanolták elég sokan, mert ahogy én adtam le, úgy a való.”
    Az idő múlásával egyre ritkábban énekelte. „Mostanában kevesebbszer fúvom, vajegyszer a gyermekeket tanítgatom réja.” Ma a kibédi fiatalok már egyáltalán nem tudják a balladát. Ismerik ugyan magát a történetet, de csak irodalmi feldolgozásból: többször látták a helyi művelődési otthon színpadán.
    Ha összevetjük Ötvös Sára balladáját (8. sz.) a Seprődi közölte változattal, kitűnik, hogy az előbbi jóval tömörebb. Seprődi 78 sorával szemben az itt közölt változat 56 sorban mondja el lényegében ugyanazt a történetet. Két tartalmi jellegű kihagyás történt: a) elmaradt a rabságba esett Fehér László és a kilenc zsandár közötti fegyveres harc motívuma; b) hiányzik a kocsis szerepeltetése, aki Fehér Anna kérésére hat lovat fog be a gyászkocsiba, hogy elindulhassanak Fehér László megszabadítására. Ugyancsak a tömörítést segítette elő a Seprődi-változatban még gazdagon pompázó ismétlések jó részének mellőzése is. Ennélfogva Ötvös Sára balladája a cselekménybonyolítás szempontjából sokkal célratörőbbé vált. A rövidítés, a tömörítés irányában munkált Ötvös Sára az öt évvel későbben újból lejegyzett balladaváltozatban is (9. sz.). Itt kihagyott mintegy négy versszakot (Fehér Anna elindulása a börtönhöz, párbeszéde Horvát bíróval, a kincs felkínálása). Úgy építkezett, hogy ezekről a mozzanatokról mégis tudomást szerezzen a mindenkori hallgató, ugyanis a bátyjával folytatott párbeszéd során utal a bíróval kötött egyezségre is. Újdonsága még ennek a változatnak, hogy néhány helyen tételesen fogalmaz. Horvát bíró csalárdsága például nemcsak tetteiből derül ki, hanem az énekes egyenesen nevén nevezi jellembeli fogyatékosságát: Horvát bíró hazug ember, / Hazugsággal megcsal téged. A ballada végén az átkot pedig így vezeti be: De én azért megátkozlak. Az ének dallamát hangszalagon is rögzítettük, de mert műdal, nem közöljük.

(Ráduly 1979: 122-123.)