Fehér László
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Fehér László lovat lopott,
S az erdő felé szaladott,
Amikor az erdőbe ért,
Kilenc zsandár elélépett.
2. Csendőrkáplár fegyvert fogott:
– Fehér László, ne szaladj most,
Mert ha el találsz szaladni,
Fegyver által fogsz meghalni!
3. – Én nem bánom, ha meghalok,
A börtönbe ne zárjatok.
Fehér Lászlót bilincselik,
A börtönbe békisérik.
4. Fehér Anna ezt megtudja,
Hogy a bátyja el van zárva.
Fehér Anna elindula,
Hogy a bátyját szabadítsa.
5. Elindula, ment szaladva,
Horvát bírót megkaphassa.
– Horvát bíró, hozzád jöttem,
A bátyámot szabadítsd meg.
6. S minden kincsem néked adom,
Csak a bátyám szabaduljon.
Adok néked tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt.
7. – Nem kell nékem tál aranyad,
Tál aranyad, tál ezüstöd.
Ha az éjjel véllem alszol,
Megszabadítom bátyádot.
8. – Megígérem s meg is tartom,
Kedves bátyám szabaduljon.
Kedves bátyám, hozzád jöttem,
Horvát bíróval beszéltem.
9. Horvát bíró megígérte,
Holnap reggel szabad leszel.
– Fehér Anna, kedves húgom,
Ne higgyél te a bírónak.
10. Mindent csak megígér neked,
S holnap véteti fejemet.
Fehér Anna másnap reggel
Börtön kapujához siet.
11. – Fehér László, kedves bátyám
Szabadulását már várnám.
Börtönkapu csak nyíljék ki,
Te meg, bátyám, szabadulj ki!
12. Börtön őre azt feleli:
Fehér László nincsen már itt.
Horvát bíró kiengedte,
Már a fejét levétette.
13. – Horvát bíró, jaj, mit tettél,
Mikor nagy fogadást tettél!
Lovad lába botoljon meg,
Hogy a nyakad szakadjon meg!
14. Mosdóvized vérré váljon,
Törülköződ lángot hányjon,
Törülköződ lángot hányjon,
Megöletted a bátyámot!
8-9. A halálraítélt húga (Fehér László)
Kutatóink egyöntetű véleménye szerint balladánk a nyelveterület keleti peremvidékein csak fokozatosan és csak az utóbbi évtizedekben honosodott meg. Erdélyben ma már eléggé népszerűnek mondható, aránylag egyöntetű változatokban él. Vargyas Lajos összesen 445 variánsát sorolta fel (Vargyas, II. 288-289.), tehát egyike a legismertebb klasszikus balladáinknak. Vargyas szerint: „...14. századi francia eredetű balladáink közé tartozik” (Vargyas, II. 301.). Az olaszoknál nagyon elterjedt hagyománya van, a történet magvát egy, a 16. század közepéről származó latin nyelvű levél már tartalmazza. Első kibédi változatát Seprődi János tette közzé 1912-ben dallamával együtt (Seprődi, 373.; Marosszéki, 353.). Két újabb variánsa: Ráduly, 18-19. sz. Ebből a 18. sz. az Ötvös Sáráé.
Ötvös Sára a balladát gyermekkorában tanulta az édesapjától: „Esténként sokszor elfújta vót, mikor jókedve lett. Mind tudta ezeket az énekeket, a nanyójától tanulta őköt, akinek híre vót a siok énekiér.” Gyermekkorában többször hallotta másoktól is, de inkább „az elejit fútták, mert nem bírták megtanolni az egészet. Luli Venci komám is csak felit tudta, s a végiről egy annyit, hogy törölköződ langot hányjon.” Fiatalasszony korában többször énekelte a fonóban, illetve otthon munka közben. „Akkorjába vótak ezek a nagy rablók, s azért örökké fújták az ilyen történeteket. töllem is megtanolták elég sokan, mert ahogy én adtam le, úgy a való.”
Az idő múlásával egyre ritkábban énekelte. „Mostanában kevesebbszer fúvom, vajegyszer a gyermekeket tanítgatom réja.” Ma a kibédi fiatalok már egyáltalán nem tudják a balladát. Ismerik ugyan magát a történetet, de csak irodalmi feldolgozásból: többször látták a helyi művelődési otthon színpadán.
Ha összevetjük Ötvös Sára balladáját (8. sz.) a Seprődi közölte változattal, kitűnik, hogy az előbbi jóval tömörebb. Seprődi 78 sorával szemben az itt közölt változat 56 sorban mondja el lényegében ugyanazt a történetet. Két tartalmi jellegű kihagyás történt: a) elmaradt a rabságba esett Fehér László és a kilenc zsandár közötti fegyveres harc motívuma; b) hiányzik a kocsis szerepeltetése, aki Fehér Anna kérésére hat lovat fog be a gyászkocsiba, hogy elindulhassanak Fehér László megszabadítására. Ugyancsak a tömörítést segítette elő a Seprődi-változatban még gazdagon pompázó ismétlések jó részének mellőzése is. Ennélfogva Ötvös Sára balladája a cselekménybonyolítás szempontjából sokkal célratörőbbé vált. A rövidítés, a tömörítés irányában munkált Ötvös Sára az öt évvel későbben újból lejegyzett balladaváltozatban is (9. sz.). Itt kihagyott mintegy négy versszakot (Fehér Anna elindulása a börtönhöz, párbeszéde Horvát bíróval, a kincs felkínálása). Úgy építkezett, hogy ezekről a mozzanatokról mégis tudomást szerezzen a mindenkori hallgató, ugyanis a bátyjával folytatott párbeszéd során utal a bíróval kötött egyezségre is. Újdonsága még ennek a változatnak, hogy néhány helyen tételesen fogalmaz. Horvát bíró csalárdsága például nemcsak tetteiből derül ki, hanem az énekes egyenesen nevén nevezi jellembeli fogyatékosságát: Horvát bíró hazug ember, / Hazugsággal megcsal téged. A ballada végén az átkot pedig így vezeti be: De én azért megátkozlak. Az ének dallamát hangszalagon is rögzítettük, de mert műdal, nem közöljük.
(Ráduly 1979: 122-123.)