Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fehér László


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1970-07-28
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 65-67/ 8. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd



Szöveg

1.    Fehér László lovat lopott,
        S az erdő felé szaladott,
        Amikor az erdőbe ért,
        Kilenc zsandár elélépett.

2.     Csendőrkáplár fegyvert fogott:
        – Fehér László, ne szaladj most,
        Mert ha el találsz szaladni,
        Fegyver által fogsz meghalni!

3.    – Én nem bánom, ha meghalok,
        A börtönbe ne zárjatok.
        Fehér Lászlót bilincselik,
        A börtönbe békisérik.

4.    Fehér Anna ezt megtudja,
        Hogy a bátyja el van zárva.
        Fehér Anna elindula,
        Hogy a bátyját szabadítsa.

5.     Elindula, ment szaladva,
        Horvát bírót megkaphassa.
        – Horvát bíró, hozzád jöttem,
        A bátyámot szabadítsd meg.

6.    S minden kincsem néked adom,
        Csak a bátyám szabaduljon.
        Adok néked tál aranyat,
        Tál aranyat, tál ezüstöt.

7.    – Nem kell nékem tál aranyad,
        Tál aranyad, tál ezüstöd.
        Ha az éjjel véllem alszol,
        Megszabadítom bátyádot.

8.    – Megígérem s meg is tartom,
        Kedves bátyám szabaduljon.
        Kedves bátyám, hozzád jöttem,
        Horvát bíróval beszéltem.

9.    Horvát bíró megígérte,
        Holnap reggel szabad leszel.
        – Fehér Anna, kedves húgom,
        Ne higgyél te a bírónak.

10.    Mindent csak megígér neked,
        S holnap véteti fejemet.
        Fehér Anna másnap reggel
        Börtön kapujához siet.

11.    – Fehér László, kedves bátyám
        Szabadulását már várnám.
        Börtönkapu csak nyíljék ki,
        Te meg, bátyám, szabadulj ki!

12.    Börtön őre azt feleli:
        Fehér László nincsen már itt.
        Horvát bíró kiengedte,
        Már a fejét levétette.

13.    – Horvát bíró, jaj, mit tettél,
        Mikor nagy fogadást tettél!
        Lovad lába botoljon meg,
        Hogy a nyakad szakadjon meg!

14.    Mosdóvized vérré váljon,
        Törülköződ lángot hányjon,
        Törülköződ lángot hányjon,
        Megöletted a bátyámot!



Megjegyzés

8-9. A halálraítélt húga (Fehér László)
    Kutatóink egyöntetű véleménye szerint balladánk a nyelveterület keleti peremvidékein csak fokozatosan és csak az utóbbi évtizedekben honosodott meg. Erdélyben ma már eléggé népszerűnek mondható, aránylag egyöntetű változatokban él. Vargyas Lajos összesen 445 variánsát sorolta fel (Vargyas, II. 288-289.), tehát egyike a legismertebb klasszikus balladáinknak. Vargyas szerint: „...14. századi francia eredetű balladáink közé tartozik” (Vargyas, II. 301.). Az olaszoknál nagyon elterjedt hagyománya van, a történet magvát egy, a 16. század közepéről származó latin nyelvű levél már tartalmazza. Első kibédi változatát Seprődi János tette közzé 1912-ben dallamával együtt (Seprődi, 373.; Marosszéki, 353.). Két újabb variánsa: Ráduly, 18-19. sz. Ebből a 18. sz. az Ötvös Sáráé.
    Ötvös Sára a balladát gyermekkorában tanulta az édesapjától: „Esténként sokszor elfújta vót, mikor jókedve lett. Mind tudta ezeket az énekeket, a nanyójától tanulta őköt, akinek híre vót a siok énekiér.” Gyermekkorában többször hallotta másoktól is, de inkább „az elejit fútták, mert nem bírták megtanolni az egészet. Luli Venci komám is csak felit tudta, s a végiről egy annyit, hogy törölköződ langot hányjon.” Fiatalasszony korában többször énekelte a fonóban, illetve otthon munka közben. „Akkorjába vótak ezek a nagy rablók, s azért örökké fújták az ilyen történeteket. töllem is megtanolták elég sokan, mert ahogy én adtam le, úgy a való.”
    Az idő múlásával egyre ritkábban énekelte. „Mostanában kevesebbszer fúvom, vajegyszer a gyermekeket tanítgatom réja.” Ma a kibédi fiatalok már egyáltalán nem tudják a balladát. Ismerik ugyan magát a történetet, de csak irodalmi feldolgozásból: többször látták a helyi művelődési otthon színpadán.
    Ha összevetjük Ötvös Sára balladáját (8. sz.) a Seprődi közölte változattal, kitűnik, hogy az előbbi jóval tömörebb. Seprődi 78 sorával szemben az itt közölt változat 56 sorban mondja el lényegében ugyanazt a történetet. Két tartalmi jellegű kihagyás történt: a) elmaradt a rabságba esett Fehér László és a kilenc zsandár közötti fegyveres harc motívuma; b) hiányzik a kocsis szerepeltetése, aki Fehér Anna kérésére hat lovat fog be a gyászkocsiba, hogy elindulhassanak Fehér László megszabadítására. Ugyancsak a tömörítést segítette elő a Seprődi-változatban még gazdagon pompázó ismétlések jó részének mellőzése is. Ennélfogva Ötvös Sára balladája a cselekménybonyolítás szempontjából sokkal célratörőbbé vált. A rövidítés, a tömörítés irányában munkált Ötvös Sára az öt évvel későbben újból lejegyzett balladaváltozatban is (9. sz.). Itt kihagyott mintegy négy versszakot (Fehér Anna elindulása a börtönhöz, párbeszéde Horvát bíróval, a kincs felkínálása). Úgy építkezett, hogy ezekről a mozzanatokról mégis tudomást szerezzen a mindenkori hallgató, ugyanis a bátyjával folytatott párbeszéd során utal a bíróval kötött egyezségre is. Újdonsága még ennek a változatnak, hogy néhány helyen tételesen fogalmaz. Horvát bíró csalárdsága például nemcsak tetteiből derül ki, hanem az énekes egyenesen nevén nevezi jellembeli fogyatékosságát: Horvát bíró hazug ember, / Hazugsággal megcsal téged. A ballada végén az átkot pedig így vezeti be: De én azért megátkozlak. Az ének dallamát hangszalagon is rögzítettük, de mert műdal, nem közöljük.

(Ráduly 1979: 122-123.)