Fehér Anna

Fekete Simon, 80 éves

Fehér László lovat lopott
A szendrei nagy tanyába.
Nagyot csattant az ostora,
Behallatszott Bécs várába.

Meghallotta Török Antal,
Rögtön a börtönbe zárta,
Sírva szaladt Fehér Anna
Török Antal udvarába.

- Hallod-e te, Török Antal,
Szabadítsd ki a bátyámot!
- Háljál velem az éjszaka,
Kiszabadul virradóra.

- Húgom, húgom, édes húgom,
Ne hálj vele, azt kívánom,
Szüzességedet elveszted,
A bátyádot megöleted.

Éjjel… éjfél tájba
Csörögést hall az udvarba,
Azt kérdezi: - Török Antal,
Mi csörög az udvarodon?

- Kocsis a lovát itassa,
Aranypatkó zörög rajta,
Kocsis a lovát itassa,
Aranypatkó zörög rajta.

Éjfél után két óra tájt
Csörgést hallott az udvaron:
- Hallod-e te, Török Antal,
Mi zörög az udvarodon?

- Aludj, aludj, csak aludjál,
A bátyádnak vége van már.
Fehér Anna reggel tájba
Elment a börtönajtóba.

Kiszól onnan egy katona:
- Ne itt keresd a bátyádot!
Zöld erdőbe, sík mezőbe,
Akasztófa tetejébe.

Sírva szalad Fehér Anna
Zöld erdőbe, sík mezőbe,
Zöld erdőbe, sík mezőbe,
Akasztófa elejébe.

- Bátyám, bátyám, édes bátyám,
Csak még egyszer szóljál hozzám!
Bátyám, bátyám, édes bátyám,
Csak még egyszer szóljál hozzám!

- Hozzád szólnék, de nem lehet,
Nyelvem járása megrekedt,
Hozzád szólnék, de nem lehet,
Nyelvem járása megrekedt.

- Megátkozlak, Török Antal!
Mosdóvized vérré váljon,
Mosdóvized vérré váljon,
A te szíved mindig fájjon!

  Az eddigi gyűjtések eredménye is azt bizonyítja, hogy mindmáig a kedvelt balladáink közé tartozik. Vargyas Lajos (II. 1976. 288–289.) 445 gyűjtési helyét sorolta fel, amelyek között 18 csíki a következő helységekből: Csíkmenaság 3, Csíkrákos, Csíkvacsárcsi, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Gyergyóremete, Gyergyóújfalu, Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok 3, Gyimesvölgye–Gáborpataka, Kászonaltíz, Kászonjakabfalva, Szépvíz–Kóstelek, Tekerőpatak.
  Az újabb gyűjtemények közül megemlítjük: 1. Sárosi Bálint 1973. 91.; 2–16. Albert Ernő-Faragó József 1973. 126–156:56–70.; Adatok: 17–34. Uo. 18.; 35–37. Jagamas János-Faragó József 1974. 225:221.; 247:244.; 304:299.; 38–39. Ráduly János 1975. 54–56:18–19.; 40–41. Uo. 1979. 65–67:8–9.; 42. Traian Mîrza-Ilona Szenik-Zamfir Dejeu stb. 1978. 409:502.; 43–48. Bura László 1978. 39–50:17–23.; 49–71. Uo. Adatok: 175–176:161–176.; 72–74. Almási István 1979. 79:69.; 82:72.; 11:105.; 75–82. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 116–136:9.a.,b.,c.,d.,e.,f.,g.; 83–134. Uo. adatok 52.  135–137. Seres András 1984. 70–74―52–54.; 138. Jagamas János 1984. 61:4-.; 139–144. Pozsony Ferenc 1984. 154–163:59–64.; Adatok: 145–165. Uo. 242:243–263.; 166. Zsók Béla 1995. 65:36.; 167–170. Albert Ernő 2000. 42–48:12–15.; 171. Uő. 2001. 38:12.; 172–174. Sebestyén Dobó Klára 2001. 60:31.; 63:33.; és 219.
  A Vargyas Lajos által közölt 445 változatot a felsorolt kötetekben, folyóiratokban található 174-el  és az itt közölt 4 változattal összesítve 623 ballada adatait rögzítettük. Kriza Ildikó 2002-ben azt írta: „ezernél több változatban áll rendelkezésünkre”. Kriza Ildikó 2002. 92.
  Vargyas Lajos francia eredetű balladának tartja; olasz, katalán, dán, francia gyűjteményekből 20 változat adatait sorolta fel.
  Az eddigi kutatások eredménye nyomán közölhetjük, hogy első említése egy latin nyelvű levélben található, amelyet Macarius József írt 1547-ben Bécsből Sárvárra Pernezith Györgynek. Az esemény valós színhelye Milánó. Ugyanezt a történetet Bornemisza Péter is leírta 1578-ban.
  Az évek során több író is feldolgozta ezen történetet. Shakespeare a Szeget szeggel című színművében az eseményt Magyarországra helyezi, mégpedig Mátyás király korába.

(Albert Ernő 2004: 314-315.)