Fehér Anna
Fehér László lovat lopott
A fekete halom alatt,
A fekete halom alatt.
Kilenc lovat szerszámostól,
Cifra fékes kantárostól,
Cifra fékes kantárostól.
Meg is fogták Fehér Lászlót,
Kezit-lábát vasba verték,
A siralomházba tették.
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja el van fogva,
Hogy a bátyja el van fogva.
„Eredj, kocsis, fogj kocsira,
Fekete gyászos hintóra,
Fekete gyászos hintóra,
Hogy üljen fel Fehér Anna,
Tegyen mellé sok aranyat,
Három fajta tallérokat.”
„Jónap Isten, hadnagy uram!”
„Mért jöttél te, Fehér Anna?”
„Bátyám után, hadnagy uram.
Hoztam neked sok aranyat,
Három fajta tallérokat,
Három fajta tallérokat.”
„Nem kell nekem a tallérad,
Sem az a sok szép aranyad.
Sem az a sok szép aranyad,
Csak az éjjel háljál velem.”
„Ne hálj vele, a tolvajjal,
Akasztófára valóval!
Neked lyányságod elveszi,
Bátyádnak fejét leveszi,
Bátyádnak fejét leveszi.”
Éjfél után már egy óra.
„Aluszol-é, Fehér Anna,
Aluszol-é, Fehér Anna?”
„Nem aluszom, nem nyughatom,
A sok láncszem zörgést hallom,
A sok láncszem zörgést hallom.”
„Csak aludjál, csak nyugodj már!”
Éjfél után már két óra.
„Aluszol-é, Fehér Anna?”
„Nem aluszom, nem nyughatom,
A sok puskalövést hallom,
A sok puskalövést hallom.
Hadnagy uram, hadnagy uram,
A kenyered kőjé válljék,
Mosdóvized vérré válljék!
Törölkeződ lángot vessen,
Lovad lába botladozzék,
A föld, alatt, fakadozzék!”
Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.
Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)