Fehér Anna

Fehér László lovat lopott
Az fekete halom alatt,
Minden nyeregszerszámostól,
Cifra fékkel, kantárostól.

Utánna ment Gönc várossa,
Őtet fogni hogy meglássa,
Egész vidék falvaiból
És csakugyan hadnagyostól.

Fehér Anna, hogy megtudta,
Hogy a bátyja fogva volna,
Kocsissának parancsolta:
„Siess, kocsis, fogj hat lóra.

Fogd bé, kocsis, a lovakat,
Tégy mellém sok aranyakat,
Tál ezüstet, tál aranyat,
Három filü tallérokat!”

„Isten jónap, hadnagy uram!”
„Hozott Isten, gyöngymadaram!
Miért jöttél, szép aranyam?”
„A bátyámért, hadnagy uram.

Ha a bátyámat kiadná,
Az Isten is megáldaná.”
„Kiadom én a bátyádat,
Ha egy éjen veled hálok.”

Nem szólt erre Fehér Anna,
Csak kiment a folyosóra,
Folyosóról a rostélyra,
Hogy akadjon a bátyjára.

„Isten jónap, édes bátyám!”
„Fogadj Isten, édes hugom.”
„Én most teged kivátalak:
Hadnagy úrral vele hálok.”

„Ne hálj vele a huncfuttal,
Az akasztani valóval,
Szűzességedet elveszi,
Bátyádnak fejét véteti!”

Nem szóll erre Fehér Anna,
Csak lement a folyosóra,
Folyosóról palotába,
Lefeküdt a nyoszolyába.

„Aluszol-e, Fehér Anna?”
„Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánczörgést hallom.”
„Csak aludjál, csak nyugodjál:

A béresek fáért járnak,
Azok sok lármát csinálnak.”
„Aluszol-e, Fehér Anna?”
„Nem aluszok, nem nyughatok,
 
Nem aluszok, nem nyughatok,
Mert sok puskalövést hallok.”
„Csak aludjál, csak nyugodjál,
A bátyádnak vége van már.”

„Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy, hadnagy uram!
Szűzességemet elvetted,
Bátyámnak fejit vétetted.

Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy, hadnagy uram!
Víz előtted megáradjon,
Sár utánnad felfakadjon,

Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ tüzet hányjon,
Az kenyered kővé váljon,
Az ég soha meg ne áldjon!”

Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.

Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)