Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fehér Anna


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1966
Gyűjtés helye: Buza
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 192-194/51. sz.

Dallam



Szöveg

Fehér László lovat lopott
Az fekete halom alatt,
Minden nyeregszerszámostól,
Cifra fékkel, kantárostól.

Utánna ment Gönc várossa,
Őtet fogni hogy meglássa,
Egész vidék falvaiból
És csakugyan hadnagyostól.

Fehér Anna, hogy megtudta,
Hogy a bátyja fogva volna,
Kocsissának parancsolta:
„Siess, kocsis, fogj hat lóra.

Fogd bé, kocsis, a lovakat,
Tégy mellém sok aranyakat,
Tál ezüstet, tál aranyat,
Három filü tallérokat!”

„Isten jónap, hadnagy uram!”
„Hozott Isten, gyöngymadaram!
Miért jöttél, szép aranyam?”
„A bátyámért, hadnagy uram.

Ha a bátyámat kiadná,
Az Isten is megáldaná.”
„Kiadom én a bátyádat,
Ha egy éjen veled hálok.”

Nem szólt erre Fehér Anna,
Csak kiment a folyosóra,
Folyosóról a rostélyra,
Hogy akadjon a bátyjára.

„Isten jónap, édes bátyám!”
„Fogadj Isten, édes hugom.”
„Én most teged kivátalak:
Hadnagy úrral vele hálok.”

„Ne hálj vele a huncfuttal,
Az akasztani valóval,
Szűzességedet elveszi,
Bátyádnak fejét véteti!”

Nem szóll erre Fehér Anna,
Csak lement a folyosóra,
Folyosóról palotába,
Lefeküdt a nyoszolyába.

„Aluszol-e, Fehér Anna?”
„Nem aluszom, nem nyughatom,
Mert a sok lánczörgést hallom.”
„Csak aludjál, csak nyugodjál:

A béresek fáért járnak,
Azok sok lármát csinálnak.”
„Aluszol-e, Fehér Anna?”
„Nem aluszok, nem nyughatok,
 
Nem aluszok, nem nyughatok,
Mert sok puskalövést hallok.”
„Csak aludjál, csak nyugodjál,
A bátyádnak vége van már.”

„Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy, hadnagy uram!
Szűzességemet elvetted,
Bátyámnak fejit vétetted.

Hadnagy uram, hadnagy uram,
Átkozott légy, hadnagy uram!
Víz előtted megáradjon,
Sár utánnad felfakadjon,

Mosdóvized vérré váljon,
Törölköződ tüzet hányjon,
Az kenyered kővé váljon,
Az ég soha meg ne áldjon!”



Megjegyzés

Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.

Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)