Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Fehér Anna
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1970
Gyűjtés helye:
Bogártelke
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 199–200/54. sz.
Szöveg
Fehér László lovat lopott
A Fekete halom alól.
Lovat lopott szerszámostól,
Gyeplőszáras kantárostól.
Olyant csördült az ostora,
Hét vármegye meghallotta.
Állj meg, állj meg, huncfut betyár,
Csak azt kérdem, hogy hívnak már?
Az én lovam pejparipa,
Az én hugom Fehér Anna.
Nem kérdem én a lovadat,
Sem a te kedves hugodat.
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja el van fogva.
Fogd be, kocsis, hat lovadat,
Hogy váltsam ki a bátyámat!
Tett is oda tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt.
El is mene Fehér Anna
A börtönnek ajtójába.
László, László, Fehér László,
Aluszol-e, vagy nyugszol-e?
Se nem alszom, se nem nyugszom,
Csak a nagy lánczörgést hallom.
Azt mondja a börtöntartó:
Anna, Anna, Fehér Anna!
Ha az éjjel velem hálnál,
A bátyádat kibocsátnám.
Édes hugom, Fehér Anna,
Ne hálj vele az éjszaka!
Lányságodat elrabolja,
S a bátyádat felakassza.
Biró, biró, börtöntartó,
Egyéb átkot nem kívánok,
Törölköződ langot hányjon,
Mosdóvized vérré váljon!
Fehér László lovat lopott
A Fekete halom alól.
Lovat lopott szerszámostól,
Gyeplőszáras kantárostól.
Olyant csördült az ostora,
Hét vármegye meghallotta.
Állj meg, állj meg, huncfut betyár,
Csak azt kérdem, hogy hívnak már?
Az én lovam pejparipa,
Az én hugom Fehér Anna.
Nem kérdem én a lovadat,
Sem a te kedves hugodat.
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja el van fogva.
Fogd be, kocsis, hat lovadat,
Hogy váltsam ki a bátyámat!
Tett is oda tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt.
El is mene Fehér Anna
A börtönnek ajtójába.
László, László, Fehér László,
Aluszol-e, vagy nyugszol-e?
Se nem alszom, se nem nyugszom,
Csak a nagy lánczörgést hallom.
Azt mondja a börtöntartó:
Anna, Anna, Fehér Anna!
Ha az éjjel velem hálnál,
A bátyádat kibocsátnám.
Édes hugom, Fehér Anna,
Ne hálj vele az éjszaka!
Lányságodat elrabolja,
S a bátyádat felakassza.
Biró, biró, börtöntartó,
Egyéb átkot nem kívánok,
Törölköződ langot hányjon,
Mosdóvized vérré váljon!
Megjegyzés
Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.
Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)
Támogatók
Partnerek
