Címek
Évek
1837 1839 1853 1854 1856 1857 1859 1860 1862 1863 1864 1865 1866 1867 1868 1869 1870 1871 1873 1875 1882 1894 1895 1896 1897 1898 1899 1900 1901 1903 1904 1905 1906 1914 1933 1934 1936 1937 1938 1939 1940 1942 1943 1945 1946 1947 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1987 1988 1990 2013 2014 ismeretlen
Helymutatók
Névmutatók
Fehér Anna
Gyűjtő:
Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje:
1969
Gyűjtés helye:
Szépkenyerűszentmárton
Közlő:
Kallós Zoltán
Közlés ideje:
1971
Megjelenés helye:
Kallós Zoltán 1971: 195–197/52. sz.
Dallam
Szöveg
Fehér László lovat lopott,
A fekete halom alatt,
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyia fogva vala.
Kocsissának parancsolta:
„Eredj, kocsis, fogj négy lóra,
Fekete gyászos hintóba,
Hogy üljön fel Fehér Anna!
Hogy menjünk el Nagyegerbe,
Nagyegerből Kisegerbe,
Mert ott lakik az a nagy úr,
Kitül minden rab szabadul!”
Viszen Anna tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
És elméne a nagy úrhoz.
„Hoztam neked tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hogy vátsam ki bátyám innet.”
„Nem kell neked semmi kincsed,
Csak a te szép szűzességed.”
És elméne Fehér Anna
A börtönnek ablakára:
„Bátyám, bátyám, édes bátyám,
Életbe vagy, vagy meghótál?”
„Sem nem élek, sem nem halok,
Csak éppen hogy itt kínlódok.”
„Hoztam érted tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hogy vátsalak ki tégedet.
Nem kell neki tál aranyam,
Nem kell neki tál ezüstöm,
Nem kell neki semmi kincsem,
Csak az én szép szűzességem.”
„Ne add, Anna, szűzességed,
Úgy sem szabadít meg ingem.”
És elmene Fehér Anna
A nagy úrnak ajtójára,
Fehér Anna le is fekszik,
Nem alhatik, nem nyughatik.
„Aludj, Anna, Fehér Anna!”
„Nem alhatok, nem nyughatok,
Mert nagy lódobogást hallok,
Mert nagy lódobogást hallok.”
„Nyugodj, Anna, aludj, Anna,
Mert a lovak rugadoznak,
A kocsisok most mosdanak,
A kocsisok most mosdanak!”
És felkele Fehér Anna,
Fehér László felakasztva,
A nagy urat megátkozta,
Hogy ne legyen soha nyugta:
„Mosdóvized vírré válljon,
Törlőkendőd lángot hányjon,
Csalfa szíved megrepedjen,
Csalfa szíved megrepedjen!”
Fehér László lovat lopott,
A fekete halom alatt,
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyia fogva vala.
Kocsissának parancsolta:
„Eredj, kocsis, fogj négy lóra,
Fekete gyászos hintóba,
Hogy üljön fel Fehér Anna!
Hogy menjünk el Nagyegerbe,
Nagyegerből Kisegerbe,
Mert ott lakik az a nagy úr,
Kitül minden rab szabadul!”
Viszen Anna tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
És elméne a nagy úrhoz.
„Hoztam neked tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hogy vátsam ki bátyám innet.”
„Nem kell neked semmi kincsed,
Csak a te szép szűzességed.”
És elméne Fehér Anna
A börtönnek ablakára:
„Bátyám, bátyám, édes bátyám,
Életbe vagy, vagy meghótál?”
„Sem nem élek, sem nem halok,
Csak éppen hogy itt kínlódok.”
„Hoztam érted tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hogy vátsalak ki tégedet.
Nem kell neki tál aranyam,
Nem kell neki tál ezüstöm,
Nem kell neki semmi kincsem,
Csak az én szép szűzességem.”
„Ne add, Anna, szűzességed,
Úgy sem szabadít meg ingem.”
És elmene Fehér Anna
A nagy úrnak ajtójára,
Fehér Anna le is fekszik,
Nem alhatik, nem nyughatik.
„Aludj, Anna, Fehér Anna!”
„Nem alhatok, nem nyughatok,
Mert nagy lódobogást hallok,
Mert nagy lódobogást hallok.”
„Nyugodj, Anna, aludj, Anna,
Mert a lovak rugadoznak,
A kocsisok most mosdanak,
A kocsisok most mosdanak!”
És felkele Fehér Anna,
Fehér László felakasztva,
A nagy urat megátkozta,
Hogy ne legyen soha nyugta:
„Mosdóvized vírré válljon,
Törlőkendőd lángot hányjon,
Csalfa szíved megrepedjen,
Csalfa szíved megrepedjen!”
Megjegyzés
Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.
Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)
Támogatók
Partnerek
