Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fehér Anna


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1969
Gyűjtés helye: Szépkenyerűszentmárton
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 195–197/52. sz.

Dallam



Szöveg

Fehér László lovat lopott,
A fekete halom alatt,
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyia fogva vala.

Kocsissának parancsolta:
„Eredj, kocsis, fogj négy lóra,
Fekete gyászos hintóba,
Hogy üljön fel Fehér Anna!

Hogy menjünk el Nagyegerbe,
Nagyegerből Kisegerbe,
Mert ott lakik az a nagy úr,
Kitül minden rab szabadul!”

Viszen Anna tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
És elméne a nagy úrhoz.
„Hoztam neked tál aranyat,

Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hogy vátsam ki bátyám innet.”
„Nem kell neked semmi kincsed,
Csak a te szép szűzességed.”

És elméne Fehér Anna
A börtönnek ablakára:
„Bátyám, bátyám, édes bátyám,
Életbe vagy, vagy meghótál?”

„Sem nem élek, sem nem halok,
Csak éppen hogy itt kínlódok.”
„Hoztam érted tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,

Tál aranyat, tál ezüstöt,
Hogy vátsalak ki tégedet.
Nem kell neki tál aranyam,
Nem kell neki tál ezüstöm,

Nem kell neki semmi kincsem,
Csak az én szép szűzességem.”
„Ne add, Anna, szűzességed,
Úgy sem szabadít meg ingem.”

És elmene Fehér Anna
A nagy úrnak ajtójára,
Fehér Anna le is fekszik,
Nem alhatik, nem nyughatik.

„Aludj, Anna, Fehér Anna!”
„Nem alhatok, nem nyughatok,
Mert nagy lódobogást hallok,
Mert nagy lódobogást hallok.”

„Nyugodj, Anna, aludj, Anna,
Mert a lovak rugadoznak,
A kocsisok most mosdanak,
A kocsisok most mosdanak!”

És felkele Fehér Anna,
Fehér László felakasztva,
A nagy urat megátkozta,
Hogy ne legyen soha nyugta:

„Mosdóvized vírré válljon,
Törlőkendőd lángot hányjon,
Csalfa szíved megrepedjen,
Csalfa szíved megrepedjen!”


Megjegyzés

Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.

Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)