Fehér Anna
Fehér László lovat lopott,
Nem is egyet, hanem hatot;
Négyet fogott hintójába,
Kettőt pedig lógójába.
Horváth bíró meghallotta,
Fehér Lászlót elfogatta,
Fehér Lászlót elfogatta,
S a börtönbe bédobatta.
Fehér Anna meghallotta,
Hogy a bátyja bé van zárva.
„Kocsis, kocsis, fogd be lovat,
Hadd mennyünk Horváth bíróhoz!”
„Bíró, bíró, Horváth bíró,
Szabadítsd meg a bátyámat!”
„Háljál vélem egy éjszaka,
Bátyád meg lesz szabadulva!”
Fehér Anna nem nyugodott,
Börtönajtóhoz szaladott.
„Bátyám, bátyám, Fehér László,
Hallod, mit mond Horváth bíró:
Háljak véle egy éjszaka,
Bátyám meg lesz szabadulva.”
„Anna, Anna, Fehér Anna,
Ne hálj véle egy éjszaka:
Bátyád fejit is elteszi,
Lányságodat is elveszi!”
Fehér Anna nem nyúgodott,
Véle aludt egy éjszaka.
„Bíró, bíró, Horváth bíró,
Mi zörög a nagy udvarba?”
„Lovam viszik itatásra,
Annak zörög a kantárja.”
Fehér Anna nem nyúgodott,
Börtönajtóhoz szaladott.
„Bátyám, bátyám, Fehér László,
Élsz-e vagy talán megholtál?”
Kiszólltak a többi rabok:
„Ne itt keresd a bátyádot,
Zöld erdőbe, zöld mezőbe,
Akasztófa tetejébe.”
Fehér Anna, Fehér Anna
Horváth bírót megátkozta:
„Tizenhárom szekér szalma
Rothadjon el az ágyadba!
Tizenhárom sor patika
Fogyjon ki az ő számára,
Törölköződ tüzet hányjon,
Mosdóvized vérré válljon!”
Európa-, sőt világszerte ismert tragikus balladatárgy: a testvéréért szüzességét feláldozó leány története egy XVI. századi olaszföldi eseményen alapul. (E történetet dolgozta fel Shakespeare Szeget szeggel című darabjában.) Az általános elterjedtségű ballada kétségtelenül középkori eredetű klasszikus ballada. A lólopásért való elítélés motívuma alkalmasint csak az újabb típusú betyárballadákból kerülhetett bele a halálra ítélt húga balladájába. A magyar balladaváltozatok tragikai elemét nyomatékosítja az, hogy a leány áldozata hiábavaló. Az itt közölt változatok közül a moldvai valószínűleg a Gyimesvölgyéből Lészpedre települt csángókkal került Moldvába. A Mezőség északi széléről, Magyardécséről eddig ismert változat mellett az itt közölt három mezőségi darab is a Mezőségnek erről az északi vidékéről való.
Ortutay, SzNb. 305. — Solymossy: MNépr.2 III, 88—90, 124. — Csanádi—Vargyas 476—84. — Faragó, Jávorfa-muzsika 176—80. — Ortutay—Kriza 747—8.
(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 629-630.)