Fársángi dal
Kéziratos énekeskönyvből
1. Táncoljatok, lányok, táncoljatok,
Hisz úgy is már rég nem táncoltatok!
Magyarország vigalom színhelye,
Éppen most van a táncnak ideje.
2. Tekintsetek Arad és Pest felé,
Ott is járják, szintúgy fúlnak belé:
Járják az osztrákok kötéltáncát,
Csörgetik a zsarnokok rabláncát. ||
3. Perényitek nincs, nincs B _ttnyitok
Nagy Sándor sorsa szinte nem titok.
Elveszett Aulich – Damianich – Csányi,
Táncoljatok Magyarhon leányi.
4. Kivégezék a lelkes Szatsvait,
Mi várja még a nemzet jobbjait?
A rengetegben kik bujdokolnak,
Vadak helyett mind vérző honfiak.
5. K[ossu]th az Isten második fia,
Külföldön érzi, mint nyög Hunnia .
De majd eljön még messiásotok,
Addig ti, lányok, csak táncoljatok.
6. Itt táncnak vége-hossza ne legyen,
Mert a hazának dolga jól megyen.
Akasztófákká váltak tölgyeid,
Ó, hon, azért táncolnak hölgyeid! ||
7. Táncoljatok, lányok, táncoljatok,
Hisz úgy is már rég nem táncoltatok.
Magyarország vigalom színhelye,
Éppen most van a táncnak ideje.
191. Fársángi dal. (H. n.)
Lelőhely: AKKvár–MsU 1153: 13–13v–14. Ismeretlen kéz írása. – Sárosi Gyula 1850-ben írt verse kéziratos formában terjedt az önkényuralom éveiben. A retorziótól való félelem miatt a szöveg leírója még a saját használatra összeállított kéziratos énekeskönyv lapjain sem merte megnevezni a szabadságharc vezéregyéniségeit, Kossuth nevét kipontozta, vagy csak a kezdő- és utolsó betűket írta ki, Magyarország nevét is sajátos rövidítéssel írta le. A vers végén – feltehetően – a szerző rövidített családnevét tüntette fel a kéziratos versgyűjtemény összeállítója: a kezdőbetűt nem sikerült azonosítanunk, a szó végét olvashatjuk -finek és -sinek egyaránt.
(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 727.)