Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Farkas Márton emléke


Gyűjtő: Ürmösi Kálmán
Gyűjtés ideje: 1892–1896 májusa között
Gyűjtés helye: Szentgerice
Közlő: Olosz Katalin
Megjelenés helye: Kanyaró 2015: 468-473/284. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

A siratóének leírója és részben szerzője, Szabó Zsigmond szentgericei legény



Szöveg

(Balladakör)

I. Farkas Márton végélete

1. Virágszál koromban
Életem elmúlék,1
S véletlen meghalék,
Amit nem remélék…

2. Sötétség órája
Gyilkosok országa…
A gyilkos, ki tette
Lelkét elvesztette.

3. Hogy a jámbor legényt
Véletlen megölte,
Homályba borula
Az egész éjszaka.

4. Midőn Farkas Mártont
Piros vérben látja,
Hajnalcsillag s a hold
Az égről elvonult.

5. Midőn látná, hogy már
Farkas Márton megholt,
Halál felel neki,
S annak fájdalmai.

6. Kínok között megholt,
Mert fájdalma nagy volt.
Lelkét jó atyjának
Kezébe ajánlta. ||

7. Kezét összefogta,
Sírva azt mondotta:
– Én jó édesapám,
S felnevelő anyám!

8. Nekem mind megengedjetek,
Isten maradjon veletek!
Fiú s leány testvéreim,
Közelről való véreim:
Nekem mind megengedjetek!
Isten maradjon veletek!

II. Ugyan Farkas Márton emléke

1. Farkas Márton, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
Jaj, én aztat nem gondoltam,
Bánatos útra indultam.

2. A nagy útra hogy lementem,
Egy pár órát ott töltöttem.
Mikor onnat visszatértem,
Faluból is már elkéstem.

3. A piacig felérkeztem,
Már a gyilkos ott várt engem.
Még a hold fényesen sütött,
Mikor a gyilkos megdöfött.

4. Ő maradt a véres késsel,
Én pedig sebes szívemmel.
S kezéből hogy szabadultam,
Még egy pár szót jajdítottam.

5. Oda szaladt két pajtásom,
Kérdik: mi lölt, jó barátom?
Én azt mondtam: ne hadjatok,
Mert én most mindjárt meghalok! ||

6. Azok engem megfogának,
Haza felé indítának.
– Farkas György, nyisd meg kapudot,
Karon hozzák a fi adot!

7. Mikor a kaput nyitották,
Farkas Mártont már siratták.
– Sírj jó apám, ne hadd másra:
Most siratsz meg utoljára!

III. Szereteje végbúcsúja

– Életem gyásszára
Felnőtt rózsa szála!2
Legszebb virágjában
A gyilkos kivága.
Verje meg az Isten
Azt a bűnös rabot,
Aki megölte az
Én jó galambomot.

IV. Farkas Márton emléke

1. Szentgericei kis tornyon
Egy szép csillagos gomb vagyon.
Az a csillag azt ragyogja:
Farkas Márton már meghala.

2. Farkas Márton, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
Én egyebet nem gondoltam:
Csakis babámhoz indultam.

3. A Nagy úton lesétáltam,
Egy pár órát ott mulattam.
A babámtól elmaradtam,
Hogy az úton mulatoztam. ||

4. Mulatásom az úton volt,
Babám már el is aludt volt,
Mikor onnat visszatértem:
Halálomat nem reméltem.

5. Gyilkos által megölettem,
A koporsóba tétettem.
Koporsómnak festett lába,
Nevem oldalára írva.3

6. A nevemet ráíratták,
Testemet belé záratták.
Farkas Mártont már siratták
Keservesen apák s anyák.

7. Szabó Márton kapujában
Az én vérem habzódása;
Ki ott van a mennyországban:
Itt volt ártatlan halála.

8. Ártatlan vérem kiontá,
És a porban tapostatá.
Ártatlan vérem folyása
Kijáltson fel mennyországba,
Gyilkosnak légyen halála!
Nekem lelkem mennyországba,
Gyilkosomé lesz pokolba.

9. Engem hogy késsel megöle,
Mennyországban nem lesz része.
Gyilkos késsel megölének,
És a porban temetének.

10. Síromnak köve van téve,
A’ vagyon reája metszve:
”Farkas Márton volt a nevem,
Csak huszonöt évet éltem.”

V. Farkas Mártonnak búcsúzása kedvesétől és legény barátitól

1. Farkas Márton volt a nevem,
Csak huszonöt évet éltem.
A babámat keresgéltem,
Szép életem elvesztettem.

2. Babám, babám, édes babám,
Tőled immár elbúcsúzám:4
Búcsúzásom tőled legyen,
Sírom pora enyim leszen…

3. Csukros rozsmalint koszorú,
Mért vagy, rózsám, oly szomorú?
Be szomorúnak maradtál,
Mert énbelőlem kifogytál.

4. Én kifogytam életemből,
Te ki a jó szeretődből.
Értem te megbúslakodtál,
Mind5 gölice kicsin madár,
Aki ágakról ágra száll,
Hogy neki nincsen párja már.

5. Nevem sírkőmre felírva;
Testem alatta nyuguva.
Ott az porban elenyészik,
Lelkem égben örvendezik.

6. Piros6 gesztenyefa lapi,
Sirat engemet valaki.
Siratását meg nem hallom,
Kezét többé meg nem fogom.

7. Kedves sok legénybarátom,
Tőletek mostan búcsúzom.
Búcsúzásomot így kezdem:
Magára minden ügyeljen!
8. Magára minden ügyeljen,
Hogy véletlen el ne vesszen:
Gyilkos kezébe ne essen.

9. Mert engem meggyilkolának,
A koporsóba zárának.

10. Itt az életemnek vége –
”Farkas Mártonnak emléke”



Megjegyzés

1. Egy múlt századi unitárius halotti ének kezdő sorai.
2. Egy régi ének kezdő sorai.
3. Azaz: lehetőleg díszes, festett koporsója volt.
4. Mikor elvált tőle, hogy hazainduljon
5. Mind: mint – népiesen. Az itt következő három sor régi virágénekekből van átvéve.
6. Azaz őszi, hervadó gesztenyefalevél.

 Összeírta s részben maga szerzette szentgericei Szabó Zsigmond jó énekes székely legény, néhai Farkas Márton jó barátja, mikor Boszniában katona volt (1882). Ürmössi Kálmán lelkész barátom szívességéből közölhetem ez érdekes ciklust, melyet különösen azok figyelmébe ajánlhatok, akik népünktől a kompozíció minden képességét szívesen megtagadnák.

(Kanyaró 2015: 468-473.)

284. Farkas Márton emléke (Szentgerice)
Lelőhely: EA 2276: 132–136. lap, 85. sz. Ismeretlen kéz írása. A balladakör eredeti lejegyzését nem találtuk meg a Kanyaró-hagyatékban.
I. Farkas Márton végélete (Virágszál koromban) 132–133. lap
II. Ugyan Farkas Márton emléke (Farkas Márton mit gondoltál) 133–134.
III. Szereteje végbúcsúja (Életem gyásszára…) 134. lap
IV. Farkas Márton emléke (Szentgericei kis tornyon) 134–135. lap
V. Farkas Mártonnak búcsúzása kedvesétől és legénybarátitól (Farkas Márton volt a nevem) 136. lap
 A balladaciklus nagy része egyetlen, számunkra ismeretlen kéz írásában olvasható, az V. rész első versszakát, valamint az utolsó három versszakot (8–10) Kanyaró Ferenc írta le. A gondosan letisztázott szöveghez kommentárokat Kanyaró fűzött. A külön lapra írt jegyzetet Kanyaró utólag ragasztotta a Farkas Mártonról szóló búcsúztatók végére.

284.1. „Biztonsági másolat” a balladakörről: AKKvár–MsU 2105: 365–369. lap.
 Az első négy rész szövege – apró eltérésektől eltekintve – megegyezik az EA 2276 I–IV. részével. Az ötödik részt két külön cím alatt és némiképp módosítva tartalmazza a „Biztonsági másolat”.
Ezeket itt közöljük:

Farkas Márton emléke (Virágszál koromban) 365–366. lap
Farkas Márton végélete (Farkas Márton mit gondoltál) 366. lap
[Szeretője]Végbúcsúja (Életem gyászára) 367. lap
Ugyan Farkas Márton emléke (Szentgericei kis torony) 367–368. lap

Végbúcsúja kedvesétől [Babám, babám, édes babám] 368. lap

1. – Babám, babám, édes babám!
Töled immár elbucsuzám.
Bucsuzásom tölled legyen.
Sirom pora békén leszen.

2. Csokros rozsmalint koszorú,
mért vagy rózsám oly szomorú?
Be szomorúnak maradtál,
mert énbelőlem kifogytál.

3. Én kifogytam életemből,
Te ki a jó szeretődből.
Értem te megbúslakodtál,
Mint gölice kicsin madár,
Aki ágakról ágra száll,
Hogy neki nincsen párja már.

4. Piros gesztenyefa lapi
Sirat engemet valaki.
Siratását meg nem hallom,
Kezét többé meg nem fogom.

(Szentgerice)

További búcsúzása [Nevem sírkőmre felírva] 369.

1. – Nevem sirkőmre felirva.
Testem alatta nyuguva.
Ott az porban elenyészik
Lelkem égben örvendezik.

2. Kedves sok legény barátom!
Tőletek mostan búcsúzom.
Bucsuzásomat úgy kezdem:
Magára minden ügyeljen.
Hogy véletlen el ne vesszen,
Gyilkos kezébe ne essen.

3. Mert engem meggyilkolának,
A koporsóba zárának.
Életemnek itt a vége.
Farkas Mártonnak emléke.*

Jegyzet a kéziratban:
* „Aláirás: Irta Szentgericzei Szabó Zsigmond 1882-ben, mikor Boszniában katona volt. E gyászos énekeket a szentgericei unitárius pap fia, Ürmösi József papnövendék hozta el nekem.”

284.2. Kanyaró Ferenc másolata a balladakörről: MUEKvGyLtára 18. csomag. Kanyaró ebben a másolatában elhagyta a főszövegben közölt balladakör első részét, a második résztől kezdte a másolást, s néhol változtatott a szövegen, betoldott vagy átalakított egy-egy szót, ritkábban sorokat is módosított.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 768–769.)