Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Falu végén van egy kis házacska


Gyűjtő: Kedves Tünde
Gyűjtés ideje: 1974
Gyűjtés helye: Csíkszentdomokos
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 117/18. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Gál Rozália, 34 éves



Szöveg

Falu végén van egy kis házacska,
Abba van egy fehér kis ágyacska.
Benne lakik egy barna menyecske,
Mellette van a ringó bölcsője.

A lábával csak úgy ringatgassa,
A szájával csakúgy csititgatja:
– Aludj, aludj, szerelmem virága,
Szerelemből jöttél a világra!
Aludj, aludj, eszem a szép szádat,
Verje meg az Isten az apádat!



Megjegyzés

  Az utóbbi időben balladás dalként került néhány gyűjteménybe.
  Ilyen motívum:

            S e lábával rengetgeti vala,
            S a szájával mondogassa vala.

  Vagy:

            Aludj el, Istennek báránya,
            Szerelemből jöttél a világra.

    (Kallós Zoltán-Szabó T. Attila 1970. 482–483: 181–182) Két sor eltéréssel azonos a visaival (484:183.)

  Klézsei változatát közölte Seres András és Szabó Csaba (1991. 225:160a.,b., majd Pozsony Ferenc 1994-ben újból Klézsén írta le. (79:29)

(Albert Ernő 2004: 310-311.)