Fábián Pista
Lemhényi Kis Gábor, 48 éves
Széles ez a Tisza, domború a partja.
Az alatt van a lebujdi csárda.
Csárda előtt van egy almafa,
Ahhoz kötve egy szép pej paripa.
Amott jönnek nyolcan a zsandárok,
Még messziről villan a csákójok.
Elöl jön a zsandárok káplárja,
Ingyenest a lebujdi csárdába.
- Jó estét, te lebujdi csárdásné,
Hát ez a szép pej paripa kié?
- Jó bort iszik annak a gazdája,
Most jött ide, nincs egy fél órája.
- Küldje ki hát annak a gazdáját,
Mi nem bántjuk, csak adja meg magát.
- Ki sem megyek, meg sem adom magam,
Ha úgy tetszik, hajtsák el a lovam.
A lovamat nem annyira bánom,
Rajta van a szerszámom, sajnálom,
Szügyelőben a bugyilárisom,
Abban vagyon százezer forintom.
Százat adtam a pej paripáért,
Még egy százat rávaló szerszámért,
Egy aranyat egy szép barna lányért,
Kit nem adnék széles ez világért.
- Kutya betyár, tedd le fegyveredet,
Gyer közelebb, kössem meg a kezed.
- Fegyveremet addig le nem teszem,
Míg a zsandártiszt fejit nem veszem.
Ha ja zsandártisztnek fejit veszem,
Fegyveremet nyugtigba leteszem.
Ha ja zsandártisztnek fejit veszem,
Fegyveremet nyugtigba leteszem.
Engem hívnak Fábián Pistának,
Ki megfelelt fél ezred huszárnak,
Ki megfelelt fél ezred huszárnak,
Meg azután negyvenhat zsandárnak.
86. Kismargita – A német szökött katonája
Elég gyakori megoldás a háromszéki balladaköltészetben, hogy a személytelen fogalmazású betyárénekhez a végén hozzákapcsolják A német szökött katonája című balladatípus jellegzetes kezdő részét. Ez a kontaminálódott ballada elég elterjedt a vidéken. Már Albert Ernő is közzétette egyik változatát (Albert–Faragó 1973, 123. sz). Legtöbbször a mulatónóták társaságában énekelték változatait. Cigányok nem ismerik. Az alábbiakban még két töredékes variáns dallamát (86aj, 86bj) közöljük:
(Pozsony 1984: 264.)