Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Fábián Pista


Gyűjtő: Pozsony Ferenc
Gyűjtés ideje: 1980
Gyűjtés helye: Kézdikővár
Közlő: Pozsony Ferenc
Közlés ideje: 1984
Megjelenés helye: Pozsony 1984: 183-184/86. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Lemhényi Kis Gábor, 48 éves



Dallam



Szöveg

Széles ez a Tisza, domború a partja.
Az alatt van a lebujdi csárda.
Csárda előtt van egy almafa,
Ahhoz kötve egy szép pej paripa.

Amott jönnek nyolcan a zsandárok,
Még messziről villan a csákójok.
Elöl jön a zsandárok káplárja,
Ingyenest a lebujdi csárdába.

- Jó estét, te lebujdi csárdásné,
Hát ez a szép pej paripa kié?
- Jó bort iszik annak a gazdája,
Most jött ide, nincs egy fél órája.

- Küldje ki hát annak a gazdáját,
Mi nem bántjuk, csak adja meg magát.
- Ki sem megyek, meg sem adom magam,
Ha úgy tetszik, hajtsák el a lovam.

A lovamat nem annyira bánom,
Rajta van a szerszámom, sajnálom,
Szügyelőben a bugyilárisom,
Abban vagyon százezer forintom.

Százat adtam a pej paripáért,
Még egy százat rávaló szerszámért,
Egy aranyat egy szép barna lányért,
Kit nem adnék széles ez világért.

- Kutya betyár, tedd le fegyveredet,
Gyer közelebb, kössem meg a kezed.
- Fegyveremet addig le nem teszem,
Míg a zsandártiszt fejit nem veszem.

Ha ja zsandártisztnek fejit veszem,
Fegyveremet nyugtigba leteszem.
Ha ja zsandártisztnek fejit veszem,
Fegyveremet nyugtigba leteszem.

Engem hívnak Fábián Pistának,
Ki megfelelt fél ezred huszárnak,
Ki megfelelt fél ezred huszárnak,
Meg azután negyvenhat zsandárnak.



Megjegyzés

86. Kismargita – A német szökött katonája

            Elég gyakori megoldás a háromszéki balladaköltészetben, hogy a személytelen fogalmazású betyárénekhez a végén hozzákapcsolják A német szökött katonája című balladatípus jellegzetes kezdő részét. Ez a kontaminálódott ballada elég elterjedt a vidéken. Már Albert Ernő is közzétette egyik változatát (Albert–Faragó 1973, 123. sz). Legtöbbször a mulatónóták társaságában énekelték változatait. Cigányok nem ismerik. Az alábbiakban még két töredékes variáns dallamát (86aj, 86bj) közöljük:

 

(Pozsony 1984: 264.)