Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Ez a kislány mit gondolt el magába


Gyűjtő: Ráduly János
Gyűjtés ideje: 1974-08-02
Gyűjtés helye: Kibéd
Közlő: Ráduly János
Közlés ideje: 1979
Megjelenés helye: Ráduly 1979: 101/ 46. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Ráduly 1979: 89-90/ 34. sz.



Szöveg

1.   Ez a kislány mit gondolt el magába,
      Jön a gőzös lefeküdt alája.
      Egyet-kettőt füttyintett a jó masinista:
      – Kelj fel, kislány, mert elvág a masina!

2.   – Nem kelek fel, itt van az én halálom,
      S itt hagyott el engem a galambom.
      Ha elhagyott, majd megvár engem a babám,
      Vásárhelyi nagy vasút-állomásnál.



Megjegyzés

 

Az öngyilkos leány (Ez a kislány mit gondolt magába)

Kevéssé ismert, tömör, mindössze két versszakos ballada. Az első kibédi változatok: Ráduly 126–128. sz. és 183. sz.

Ötvös Sára lánykorában tanulta a fonóban: „Akkoriba szoktuk énekelni, még táncoltunk is réja, táncoltuk a lassú csárdást. Már rég nem énekeltem, megfelejtkeztem rolla. Másoktól se hallottam mostanába.”

Szövegében az első versszak második sorában a lefeküdt ige múlt idejű alakját a lefekszik ige jelen idejű alakjával váltogatta. Lényegesebb módosítását a ballada utolsó sora szenvedett: a Kolozsvári nagy vasútállomásnál sor helyett a Kolozsvári állomásnál megtalál formát használta. „Így is összetalál – mondta Ötvös Sára, indokolván a szövegmódosítást.

Dallama új stílusú, egyike a gyengébb változatoknak.

 

(Ráduly 1979: 138.)