Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Este van már, alkonyodik


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1903
Gyűjtés helye: Csíkszereda
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 170-171/79. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Márton János füzetéből



Szöveg

Este van már, alkonyodik,
Sűrű erdő sötétedik.
Abba van egy olyan betyár,
Ki száz emberrel szembeszáll.

Elől menyen Jáger Jóska,
Utána megy Korhely Pista.
- Jáger Jóska, ne lőj agyon,
Pej paripám neked adom.

- Nem kell nekem pej paripa,
Vagyon sok az istállókba,
Nyolcat is hozok hajnalra.

Szűk a szeredai utca,
Midőn végigmegyek rajta,
Egyszer csak azt veszem észre,
Kilenc zsandár áll előttem

- Csendör urak, mit akarnak,
Talán vasazni akarnak?
- Nem akarunk mi vasazni,
Sárga csikót kéne venni.

- Sárga csikó nem eladó,
Nem csendörök alá való,
Mert ha arra csendör ülne,
Még a madár is rab lenne.

Szeredai ruhabótba
Bément oda Jáger Jóska.
Bément oda Jáger Jóska,
Kisasszonyi tunikába.

Ezt az úrfi nem gondolta,
Kisasszonynak szólította:
- Mi tetszik, a vásárfia?

- Nekem olyan selyemkendő,
Melynek ára nyolcszáz pengő.

Kijött innen Jáger Jóska,
Felírta a bótajtóra:
- Itt vásárolt Jáger Jóska,
Kisasszonyi tunikába.

Jáger Jóska nagy betyár volt,
Kinek koporsója nem volt.
Egy nagy fekete ruhába
Betették a föld gyomrába.



Megjegyzés

  Erdélyi János miután felsorakoztatta kora leghíresebb betyárjainak nevét, azt írta: „Ezek a pusztai költészet fő hősei, s vajjon szabad-e kérdezni, hogyan bírják ezek annyira a nép szeretetét, hogy míg a történet emberei felejtvék, róluk híven él az emlékezet?  (Erdélyi János II. 1847. 453.)
  Veres Péter 1943-ban szintén visszatekintett a betyárok életére: „Elég baj az egy nemzetnek - írta -, ha az ilyen emberei nem tudnak becsületes úton érvényesülni, és pusztai szegénylegényekké, erdei zsiványokká, kocsmai verekedőkké válnak. Hiba van ott a rendszerben. Gondoljunk csak vissza, a híres rablók mindig az elnyomatás szomorú korszakában születtek. Sobri Jóska, Bogár Imre, Rózsa Sándor úgyis, mint élő emberek, úgyis, mint a parasztság képviseletében élő hősök a Ferenc császár idejében nőttek nagyra… Más körülmények között a 19. század nagy rablói is vagy jó katonák, vagy népvezérek, avagy talán kitűnő közigazgatási vezetők lettek volna. Vezérnek születtek, de csak rablóvezérek lehettek. A seregük pedig zsellérekből, földnélküli jobbágyokból állott. Ezek szerették, ezek rejtegették, ezek védelmezték őket”. (Veres Péter 1943. 11.)
  Ehhez még hozzá kell tennünk azt, amit Vargyas Lajos fogalmazott meg: „Ez a költészet sehol másutt nem ismeretes, ez a magyar parasztság 19. századi forrongásának, betyárvilágának költői terméke. Nagy költészet, amely széles skáláját fogja át az emberi szenvedésnek, a kétségbeesésnek, a dacos lázadásnak, a hatalom leleplezésének és a halál előtt való végső megrendülésnek”.  (II. 1976. 744.)
  Nemrég külön kötet jelent meg a betyárokról, amelynek előszavában Küllős Imola írta: „A szájról szájra terjedő dalokban, balladákban a pásztortüzek mellett, tollfosztóban, fonóban, dohánycsomózáskor és kukoricafosztáskor elhangzó betyártörténetekben a betyárok egyarcú, egyforma gondolkozású és magaviseletű legendás hősökként jelennek meg, akiket az Isten is azért teremtett, hogy a szegények jogaiért valaki kiálljon, nehéz sorsukon - ha ideig-óráig törvénysértő módon is - valaki könnyítsen”. (Küllős Imola 1988. 5.)

(Albert Ernő 2004: 318-319.)