Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Este kezdtem


Gyűjtés ideje: 1984
Gyűjtés helye: Petek
Közlő: Lőrincz József
Közlés ideje: 2014
Megjelenés helye: Lőrincz József 2014: 65.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Kerekes Selét Lajos, 85 éves, Petek



Szöveg

Este kezdtem a tengeren utazni,
Kezdtek velem a hullámok harcolni.
Imádkoztam szép csendesen magamba,
Én Istenem, segíts szülőhazámba.

Argentína nékem nem szülőhazám,
Nem volt benne soha egy boldog órám,
Ha búsultam, a gebrács bor vigasztalt,
Spanyol kislány két pesóért betakart.

Argentína nékem nem szülőhazám.
Nem volt benne soha egy boldog órám.
Székelypetek, Székelypetek a hazám,
Ott szült engem örökre az édesanyám.



Megjegyzés

Argentína nékem nem szülőhazám / Este kezdtem.

Székelypetki amerikás kivándorlódal ez az ének, a kivándorlódalokat is a balladás kötetekbe szokták besorolni. Az amerikás dal, amerikás népdal, kivándorlódal, kivándorlóének népi líránknak a rabénekek, kesergő- és bujdosódalok mellett kevésbé ismert, egyik újabb kori műfaja. Olyan dalok ezek, amelyeknek témája a kivándorlás. A magyar nemzet tragikus történelme folyamán többször is került olyan helyzetbe, hogy tagjai szülőföldjük elhagyására, kivándorlásra kényszerültek. Például az 1848-as forradalom és szabadságharc bukása után. Vagy az 1880-as évektől az első világháborúig, aztán Trianon után és az 1930-as években is, amikor politikai, gazdasági, megélhetési okokból több százezren hagyták el a magyar területeket. Az Amerikai Egyesült Államok mellett még Kanada, Dél-Amerikából Brazília, Paraguay és Argentína volt a végcél, ahol ma is népes magyar emigrációs közösségek élnek. A kivándorlók egy része nem szándékozott örökre elhagyni hazáját, szülőföldjét, csak a jobb kereseti lehetőség vezette őket, hogy majd hazatérve, a kint megtakarított pénz segítségével, jobb, emberibb módon éljenek. Ezek közé tartozott a székelypetki Kerekes Biró (Selét) Lajos is, aki több év dél-amerikai, argentínai tartózkodás után tért haza, és itthon, szerettei között élte le az életét, hamvai is hazai földben pihennek. Tőle gyűjtöttük az ezt a dalt, amelyet saját bevallása szerint sokszor énekelt a nagy idegenségben, családjától távol. „Ezt fúttam Amerikában, ott laktam egy helyt, s kiállottam így az ajtóba, s elkezdtem.” – mondta, amikor magnóra énekelte az Argentínából hozott éneket. Az utazás viszontagságairól, a honvágyról szól ez a dal, amely Petken több változatban él. A férfiak körében kocsmai énekként is közkedvelt. A dalt az Amerikát megjárt, „amerikás” székelytől gyűjtött változatban is közöljük. A változatok nem térnek el nagyon egymástól, főleg a szakaszok sorrendjében különböznek. De új elemet is tartalmaznak. Mint például a Bíró Laci Pálné Kerekes Vilma 64 éves, szintén peteki lakostól ugyanakkor gyűjtött variáns:

Mikor engem kilenc orvos vizitált,
Azt kérdezték, hogy „Hol születtél, te betyár?”
Azt feleltem, Székelypetek a hazám,
Ott nevelt fel az én jó édesanyám.
Azt feleltem, Erdélyország a hazám,
Abban sirat az én jó édesanyám.

Az első két sor sok népballadákban is megtalálható, de itt tökéletesen illeszkednek, formailag is, tartalmilag is, az új környezetben, a lírai szöveghez. Talán a legszebb, a legcsiszoltabb változat mégiscsak a Bíró János Pálné Józsi Margit énekelte változat.  A faluban az Argentína címmel ismert dalt sokan szeretik Az idegenség érzésével szemben a honvágy, az önazonosság megfogalmazása teszi közkedveltté. A három változat jól példázza a variánsok születésének jelenségét. Sőt, utógyűjtéssel, 2012 adventjében még egy példányát fedeztük fel ennek az éneknek. Az adatközlő a 84 éves Kelemen Albertné Kerekes Anna jásfalvi lakos volt, a fent közölt variánst éneklő Kerekes Lajos testvérének, Kerekes Dénesnek a lánya, aki Jásfalvába ment férjhez. Anna néni 1928-ban született, kétéves volt, amikor az édesapja, és annak testvére elmentek Argentínába szerencsét próbálni, és már iskolás volt, amikor hazajöttek. 1930-tól kezdve hozzávetőleg öt évig voltak oda.  Az édesanyja az alatt Bukarestben szolgált, a nénje nevelte őket. „A szegénység vitte a férfiakat a nagy idegenbe szerencsét próbálni” – mondja. „De édesapám sokat mesélt az ottani életről, kalandjairól, én is szívesen elmentem volna oda”. „Ezt az éneköt is ők találták ki” - mondja. Anna néni, saját szóhasználata szerint, „betyár leánka volt”, mozgékony, talpraesett, jó énekes-táncos, jó szereplő a színdarabokban. Sok balladát tudott, hisz gyerekkorában, a fonóban („kórusban”) és különböző munkaalkalmakkal sokat énekeltek. Sajnos, az öregkori memóriaromlás miatt csak részletekre, töredékekre emlékezik - körülbelül húsz balladából. Énekel, például, a Kőműves Kelemennéből, a Gazdag feleséget és a Szabó Vilmát szinte hibátlanul fújja. Az Argentínát is kissé összezavarva, de ilyen szép sorvariánsokkal:„Erdélyország, Székelypetek a hazám”, „Én Istenem, segíts szülőfalumba”. Az Argentína, ahogy ezt a Petken közismert dalt nevezik, a kivándorlódalok tipikus változata. A szakaszok rímképlete: aabb. A rímek páros rímek. Tizenegyes sorainak ritmusképlete: 4/4/3. Zeneileg az új stílusú népdalokhoz tartozik. Anna néni szerint az édesapjáék találták ki, de ez kétséges. Habár kevés kivándorlódal, s azoknak kevés variánsa ismeretes, sok keresés után sikerült egy, a petkihez hasonlót találnunk. Íme:

Amerika nekem nem szülőhazám;
Nincsen benne se víg napom, se órám;
Búval élem, búval töltöm világom,
Senki se látja szomorúságom.
Fiuméban ültem fel a hajóra,
Visszanéztem széles Magyarországra.
Áldott legyen Magyarország örökre,
A sok magyar boldog lehessen benne!
Mikor kezdtem a gőzhajón utazni,
Kezdett velem a gőzhajó játszani;
Én meg csak úgy sóhajtoztam magamba:
– Én istenem, segíts vándorlásomba!
Piros rózsa virágzik a hegytetőn;
Árva vagyok, elhagyott a szeretőm.
Hej, de sokat fáradoztam utána,
Mégis ki vagyok a szívéből zárva.
Fényes csillag, hej, de régen vándorol!
– Nem láttad-e a babámat valahol?
– Láttam biz én Észak-Amerikába;
Rásütött a fényes csillag sugára.

A népköltészet nem ismeri a művészi lopás, a plágium fogalmát.  Ezt a Heves megyében, Átányon gyűjtött darabot azért érdemes megismernünk, hogy a dalok vándorlásának és a variánsteremtésnek a jelenségét, folyamatát jobban megértsük. A folklór törvényei szerint igaz, hogy az Anna néni édesapjáék találták ki, és hozták haza ezt a szomorú dalt, variánst, amely az otthontalanság, hazátlanság, szeretethiány, honvágy érzését megfogalmazta. Az Argentína egyedi és ritka példája a kivándorlódaloknak. Vajon milyen értékekkel gazdagítják majd szülőföldjüket, szűkebb hazájukat hazatérésükkor a mai kivándorlók? A napjainkban kibontakozó, minden időknél nagyobb arányú magyar kivándorláshullám vajon kigyöngyöz-e magából ehhez hasonló szenvedésmetaforákat?

(Lőrincz 2014: 65-68.)