Este jött a parancsolat

ismeretlen

1. Este jött a parancsolat számunkra:
Indulni kell, magyar fiúk, a harcra!
Indulni kell a csatára,
Csókot sem adtam szép szádra,
Galambom.

2. Reggel korán megpendíték a dobot,
Kiadták a kemény parancsolatot.
Sírtam, mint a záporeső,
Hogy tőled búcsúznom késő,
Galambom.

3. Ha meglőnek, pajtásim eltemetnek,
Minnyájoknak meghagyom, hogy írják meg:
„Itt nyugszik egy hív szerető,
Hazájáért híven küzdő
Magyar fi.”

4. Ha meghalok, vagy a csatán elesem,
Válasszál egy mást magadnak helyettem.
Hullass egy pár könnyet értem,
Talán tőled megérdemlem,
Kedvesem.

5. Ha az isten visszahozna még egyszer,
Megkérdezném, mit fogadtál ezerszer:
Hogy mindaddig híven maradsz
Míg Puknerrel fenntart a harc
Erdélyben.1

1. Csonka változatát Kriza közölte legelőször (Vadrózsák I. 204–205.). Vesd össze Arany–Gyulai: Népkölt. gyűjt. I. 294. III. 193–194. Közlésünk régibb, s talán szebb is amazoknál.

(Kanyaró 2015: 347.)

156. Este jött a parancsolat számunkra (Torockó 1856, Sepsikőröspatak 1854)
Lelőhely: EA 2276: 243. lap, 184. sz. Kanyaró kézírása. – A kéziratból nem derül ki, hogy miért nevezett meg Kanyaró Ferenc két különböző forrást: azért-e, mert a torockói és a sepsikőröspataki változat azonos, vagy azért, mert a kettőből kerekített ki egy egészet. Az eredeti lejegyzések ismeretében megállapítható, hogy Kanyaró alapvetően a torockói szövegre támaszkodott, néhol azonban a sepsikőröspataki változatból emelt át egy-egy sort.

156.1. Az ének torockói változata 1856-ból: AKKvár–MsU 1212: számozatlan lapok.

1. Este jött a parantsolott számunkra
Indulni kel magyar fiak ahartzra.
Indulni kell a tsatára
Csokot sem attam szép szadra galam[!]

2. Reggel korán meg penditéka dobot
Ki atták a kemény parantsolatott
Sirtam mint a záporeső ||
Hogy tőlled butsuzni késő Galambom.

3. Hameg halok pajtasim el temetnek
Minnyájoknak meg hagyom hogy irják meg
It nyugszik egy hiv szerető
Hazájáért hiven küsdő ön kintes.

4. Ha meghalok vagy a tsátán elesem
Valaszszal egy mas helyettem magadnak
Hullas egypár kőnnyetértem
Talám meg érdemlem tőlled kedvesem.

5. Haaz Isten vissza hozna még egyszer
Meg kérdezném mitt fogadtál ezérszer
Hogy mindaddig hiven maradtz
Míg it erdélyben tart a hartz puknerrel.

156.2. Az ének sepsikőröspataki változata 1854-ből, Költő Sámuel kézírásában: AKKvár–MsU 1128/A: 21–22.

1. Este jöt aporon tsolat számunkra
indulni kel magyar fijak aharczra
sirtam mind a zápor eső
Hogy töled butsuzni késő
galambom

2. Korán regel meg ütöték adobot
kiaták akemény poron tsolatot
indul ni kel atsatára
Csokot sem atam szép szádra
galambom. ||

3. Haaz isten viszahozna még egy szer
meg kerdezem mit fogatál ezerszer
hogy mind adig híven maratz
míg puknerel fentart ahartz
erdély ben

4. Hameghalok vagy a csatán elesem
válaszál egy mást heljetemkedvesem
hulas értem egy pár könyet
talám megérdemlem töled
angyalom

5. Hameg lönek pajtásim el temetnek
Meghagyom azt minyájoknak irjákmeg
it nyug szik egy hű szeretö
hazájaért hiven küsdő
magyar fi

156.3. Az ének további változatai: AKKvár–MsU 1210/A–C:160^v–161; AKKvár–MsU 1236: 61–61^v/42. sz; AKKvár–MsU 1403: 65; AKKvár–MsU 2293: 125.
 Ezek a változatok csak annyiban különböznek a főszövegben közölttől, illetve egymástól, hogy egyik-másik versszak hiányzik, vagy más sorrendben következnek a versszakok.

156.4. Az ének 19. század végi változata a sepsikőröspataki szájhagyományból: AKKvár–MsU 2105: 334. Baló Dénes kézírása. – A szabadságharc idejére utaló konkrét jelzések kihulltak a versből, az amúgy is kérdéses epikus ének szerelmi-katonadallá alakult.

1. Jertek fiúk induljunk a csatára,
Ugy se szorit hű galambom karjába.
Mig honn voltunk se szerettek
Ha el visznek elfelednek – örökre.

2. Ti leányok maradjatok pártába
Ugy sem szorit igaz magyar karjába
Ki honn marad, nem érdemel
Ki elmegyen annak nem kell – szerető.

3. Estve jött a parancsolat számunkra
Indulni kell magyar fiuk a harcba
Sirtam mint a zápor eső,
Hogy tőled bucsuzni keső – galambom.

4. Reggel korán megütötték a dobot,
Ki adták a nehéz parancsolatot
Indulni kell a csatára,
Csókot sem adtam szép szádra – angyalom.

5. Ha meghalok, vagy a csatán elesem,
Gondolj reám, simádkozzál[!] érettem.
Hullass értem egy pár könyet,
Megérdemlem tán ezt töled – édesem.

SEPSIKŐRÖSPATAK, 1896. GYŰJTŐ: Baló Dénes V. o. t.

(Olosz Katalin jegyzete; Kanyaró 2015: 711-713.)