Balladatár


Címek
1   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Évek
1837   1839   1853   1854   1856   1857   1859   1860   1862   1863   1864   1865   1866   1867   1868   1869   1870   1871   1873   1875   1882   1894   1895   1896   1897   1898   1899   1900   1901   1903   1904   1905   1906   1914   1933   1934   1936   1937   1938   1939   1940   1942   1943   1945   1946   1947   1949   1950   1951   1952   1953   1954   1955   1956   1957   1958   1959   1960   1961   1962   1963   1964   1965   1966   1967   1968   1969   1970   1971   1972   1973   1974   1975   1976   1977   1978   1979   1980   1981   1982   1983   1984   1987   1988   1990   2013   2014   ismeretlen  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Ess az eső, jaj de szépen csepereg


Gyűjtő: Albert Ernő
Gyűjtés ideje: 1974-04-12
Gyűjtés helye: Gyergyóditró
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 175-176/86. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Mezei Ádámné (Kuruc) Simon Juliánna, 64 éves



Szöveg

Ess az eső, jaj de szépen csepereg,
Bogár Imre a csárdában kesereg.
- Csaplárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára!

- Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Amott jönnek a fegyveres zsandárok.
Bogár Imre sem vette ezt tréfára,
Felugrott a bársony szőrű lovára.

Kispej lova el is vitte messzire,
Messze, messze, a bakonyi erdőbe.
Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
Ott fogták el Bogár Imrét örökre.

Most faragják jó Ditróban azt a fát,
Amelyikre Bogár Imrét akasztják.
Fújja a szél a gyócsingét, -gagyáját,
Más öleli rég nem látott babáját.

Megizenem én a feleségemnek,
Jó gondját viselje két gyermekemnek:
Se tüzérnek, se huszárnak ne adja,
Mindenütt a betyárságot tanója!



Megjegyzés

  Közismert, elterjedt, a magyar nyelvterületen közkedvelt ballada. Néha Bogár Imréről énekelnek ebben a típusban is. Hasonló szerkezetben található a Csehó, Csehol Pistáról szóló változatokban is.
  Vargyas Lajos (II. 1976. 674.) 229 változatának adatait sorolta fel, amelyekben egész sor különböző betyár nevével énekelnek.
  Újabb kötetekben is megjelent: 1–14. Albert Ernő-Faragó József 1973. 210–222:125–138.; Adatok: 15–44. Uo. 482–483:484–513.; 45–46. Ráduly János 1975 102–103:74–75.; Adatok: 47–49. Uo. 166:165–167.; 50.Uő. 1979. 86:31.; 51–52. Bura László 1978. 85–86:50–51.; Adatok: 53–59. Uo. 178:200–206.; 60–61. Ág Tibor-Sima Ferenc-Mórocz Károly 1979. 241:24.a.,b.; Adatok: 62–89. Uo. 426.; 90–93. Pozsony Ferenc 1984. 184–187:87–90.; Adatok: 94–100. Uo. 243: 295–301.; 101–104. Móricz Zsigmond 1991. 45:29.a.,b.,c.,d.; 105. B. Kovács István 1994. 264:13.; 106. Zsók Béla 1995.181:133.;  107–108. Albert Ernő 2000. 66–67:31–32.; 109. Uő. 2001. 42:16.; 110. Sebestyén Dobó Klára 2001. 196:172.
  Küllős Imola részletesen közli Rózsa Sándor életrajzát és kiemelkedő tetteit. 1813-ban született a szegedi Alsóvárosban. Apját lólopásért akasztották fel. Rózsa Sándor 23 éves korában tehénlopásért került börtönbe. Megszökött, s kezdetben bujdosó, majd betyár lett. 1848-ban 150 pusztai lovassal a szabadságharcosok közé állt, de 1849 első napjaiban csapata feloszlott. Feleségül vette korábbi élettársát, Bodó Katalint. A bukás után újból csapatot szervezett, s állandó üldözés között élt. 1857-ben elfogták, Kufstein várába zárták. 1868-ban kegyelmet kapott, de újabb csapatot szervezett, s még ebben az évben ismét börtönbe került. 1873-ban a szamosújvári börtönbe szállították, itt 1878 novemberében halt meg. (Küllős Imola 1988. 144–161.)

(Albert Ernő 2004: 321.)