Esik eső, szép csendesen petyereg
Gergely Kálmán, 17 éves
Esik eső, szép csendesen petyereg,
Cigányasszony fegyház előtt kesereg.
Megkéri a felvigyázó urakot:
- Eresszék ki rég nem látott uramot.
- Menjen haza, cigányasszony, nem lehet,
Szigorú a bádi fegyház tömlece.
Most is ott sétál a börtön udvarán,
Zereg a lánc mind a két karján-lábán.
- Én Istenem, vígy haza a hazámba,
Mert meguntam az idegeny országba.
S ha még egyszer szabad madár lehetnék,
Felfogadnám, még a légynek se vétnék.
Kinyílott a bádi fegyház kapuja,
Cigánycsóró vígan sétál ki rajta.
Most nem nyomja semmi bánat a szívét,
Letöltötte a keserves hat évét.
- Nyisd ki, anyám, ződre festett ajtódat,
Engedd bé a rég nem látott fiadat.
Adjál néki enni-inni eleget,
Mert hat éve nem ette a kenyered.
74–78. Börtönben
Ezek az énekek az új stílus meg a betyárballadák hatását őrzik. Szövegeikben klasszikus és betyárballadák elemei keverednek. Nagyrészt a betyárvilág befejeződése után születtek, és újabb időkre vonatkoznak, habár egy-két elemük még visszautal az előző csoportokra. Szövegeik a kórházi énekek elemeivel is feltöltődtek. A rabénekeket legtöbbször együtt éneklik katonaénekekkel, keservesekkel, kórházi énekekkel a katonabúcsúztatókon vagy a különböző mulatságokon. A rabénekek egyre veszítenek népszerűségükből, és fokozatosan szorulnak ki, szinte a szemünk előtt, a vidék költészetéből.
(Pozsony 1984: 263.)