Esik eső, szép csendesen csepereg
Balog Endre, 53 éves
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Bogár Imre a korcsmába kesereg,
– Csaplárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára!
csikót
– Édesanyám, én strázsát nem állom,
Amott jönnek, kilenc zsandár, utána.
Bogár Imre nem, vette ezt a tréfára,
Felpattant a szilaj csikó hátára.
Szilajk csikó viszi, viszi messzire,
A bakonyi nagy erdő közepére.
Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
Ott fogták el Bogár Imrét örökre.
– Csendőr urak, ne bántsanak engemet,
Nem én loptam el a szilaj csikót!
Csendőr urak nem hallgattak szavára,
Vasat vertek Bogár Imre karjára.
Megüzenem én a feleségemnek,
Gondját viselje a két gyermekemnek:
Sem tüzérnek, se huszárnak ne adja,
Mind a kettőt betyárnak taníttassa.
Megüzenem én a feleségemnek:
Selyem párnát küldjön fejem aljának.
Feleségem azt válaszolta vissza:
Gyászos könnyem legyen a fejem alja.
49–51. Bogár Imre
Az egykor rettegett betyár két balladatípusnak is hőse.
I. A népszerű, Zavaros a Tisza kezdetű betyárballadának csak három változatát tudtuk lejegyezni, a Szamoshátról, tehát éppen a Tisza szomszédságából nem került elő.
A 49. sz. dallamot vö. a 45. sz.-val; az 50. sz. dallamot vö. a 71, 86. sz.-val.
Vö.: Ortutay – Kriza, 182–183. sz.; Albert – Faragó, 96–103. sz.; Jagamas – Faragó, 83. sz.; Ráduly, 70–73. sz.; Vargyas, 101/187. sz.
Dallamváltozatok:
49. sz. I. A dallam első felére ismétli.
II. Az Esik eső, szép csendesen csepereg kezdetű balladának (Lova lába megbotlott típus) tizennégy kutatóponton húsz változatát jegyeztük fel. Tíz esetben a – Szamosháton és az Érmelléken – Bogár Imréről éneklik a balladát, nyolc változatban Rózsa Sándor, a két tövisháti faluban Csali Pista a ballada hőse. A balladát a legfiatalabb korosztálytól a legidősebbekig ismerik, ez a népszerűségének és elterjedtségének bizonysága. Nők éppen olyan gyakran éneklik, mint a férfiak.
Vö.: Ortutay – Kriza, 199. sz.; Albert – Faragó, 126–138. sz.; Ráduly, 74–76. és 165–166. sz.
Megj. Albert – Bura, 8. sz.
Dallamváltozatok:
51. sz. 1.–3. A dallam második felére énekli.
(Bura 1978: 207.)