Esik eső, szép csendesen csepereg
Gergelyfi Samu, 49 éves
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Bogár Imre a kocsmában kesereg.
– Kocsmárosné, bort ide az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
– Édesanyám én a strázsát nem állom,
Amott jőnek a fegyveres zsandárok.
Bogár Imre nem vette ezt tréfára,
Felugrott a kis pej lova hátára.
– Vigyél, lovam, vigyél el már messzire,
Vigyél el már a bakonyi erdőbe.
Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
Ott fogták el Bogár Imrét örökre.
– Megizenem én a feleségemnek,
Jól viselje gondját két gyermekemnek.
Se juhásznak, se bojtárnak ne adja,
Mindig csak a betyárságra tanítsa.
74–76. Lova lába megbotlott. I–III.
Eddigi kiadványainkban jórészt Rózsa Sándor típuscímmel jelölték, Kibéden viszont a nép ma következetesen Bogár Imre nevét szerepelteti: az új név hozzákapcsolása nyilván esetleges. Érdekes, hogy Seprődi 1913-ban még a Rózsa Sándor nevét őrző változatot közölte (Seprődi, 1974: 309; Marosszéki, 1912: 41; ESzD: 37.) A Kibéden gyűjtött betyárballadák közül ez örvend a legnagyobb népszerűségnek mind a fiatalok, mind a az öregek körében. Így könnyűszerrel ma is gyűjthető. Főleg a férfiak kedvelik. Lakodalomban, más családi jellegű mulatságok alkalmával (névnapozás, keresztelő) is föl-fölcsendül más népszerű dalok társaságában. Egyrészes dallamra éneklik, de dallamuk műdal.
(Ráduly 1975: 182.)