Esik eső, szép csendesen csepereg
Árgyó Elek, 35 éves
Esik eső, szép csendesen csepereg,
Bogár Imre ja kocsmába kesereg.
– Kocsmárosné, bort tőtsön a számomra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
– Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Közel jönnek már a lovas zsandárok.
Bogár Imre se vette jezt tréfára.
Felugrott a bársonyszőrű lovára.
– Nyí, te lovam, vigy el engem messzire,
A bakai ződ erdő közepébe.
Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
Ott fogták el Bogár Imrét örökre.
Arra kérem a komisszár urakot,
Ne lőjjék ki alóllam a lovamot.
– B…. m azt a kutya betyár mindenit,
Lovát félti, nem a maga életit.
– Megizenem én a feleségemnek,
Két szép fiamnak jól gondját viselje.
Se csikósnak, se bojtárnak ne adja,
Mind a kettőt becsületre tanítsa.
Megizenem én az édesanyámnak,
Puha párnát kűdjön fejem aljának.
Édesanyám azt a választ adta rá,
Gyászkönnyeim tegyem a fejem alá.
74–76. Lova lába megbotlott. I–III.
Eddigi kiadványainkban jórészt Rózsa Sándor típuscímmel jelölték, Kibéden viszont a nép ma következetesen Bogár Imre nevét szerepelteti: az új név hozzákapcsolása nyilván esetleges. Érdekes, hogy Seprődi 1913-ban még a Rózsa Sándor nevét őrző változatot közölte (Seprődi, 1974: 309; Marosszéki, 1912: 41; ESzD: 37.) A Kibéden gyűjtött betyárballadák közül ez örvend a legnagyobb népszerűségnek mind a fiatalok, mind a az öregek körében. Így könnyűszerrel ma is gyűjthető. Főleg a férfiak kedvelik. Lakodalomban, más családi jellegű mulatságok alkalmával (névnapozás, keresztelő) is föl-fölcsendül más népszerű dalok társaságában. Egyrészes dallamra éneklik, de dallamuk műdal.
(Ráduly 1975: 182.)