Esik eső, szép csendesen csepereg
Majlát Józsefné Ötvös Sára, Kibéd
1. Esik eső, szép csendesen csepereg,
Bogár Imre ja kocsmába kesereg.
– Kocsmárosné, bort ide jaz asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki strázsára.
2. – Édesanyám, én a strázsát nem állom,
Mert érkeznek már a lovas zsandárok.
Bogár Imre se vette jezt tréfára,
Beugratott Bakony erdő aljába.
3. Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
S ott fogták el Bogár Imrét örökre.
Lova lába megbotlott egy fenyőbe,
S ott fogták el Bogár Imrét örökre.
4. Megizenem én a feleségemnek,
Puha párnát kűdjön az én fejemnek.
Azt írja ja feleségem vissza rá:
Gyászkönnyeim tegyem a fejem alá.
5. Megizenem én a feleségemnek,
Két fiamnak jól a gondját viselje.
Se csikósnak, se juhásznak ne adja,
Abból csak a betyárságot tanulja.
31. Lova lába megbotlott (Esik eső, szép csendesen csepereg)
„Balladánk egyetlen ismert betyár kalandjához sem köthető, s a nép sem kötötte egyik nevéhez sem. A nevek ugyanis a legnagyobb változatosságban tűnnek fel” - írja Vargyas Lajos a tipust tárgyaló jegyzeteiben (Vargyas, II. 675.). Kibéden ma a nép következetesen Bogár Imre nevét szerepelteti. Érdekes, hogy Seprődi 1913-ban a Rózsa Sándor nevét örző változatot közölte (Seprődi, 309.; Marosszéki, 41.; ESzD, 37.). Újabb kibédi változatok: Ráduly, 74-76. sz., illetve 165-166. sz. Vargyas Lajos nem kevesebb, mint 229 változatáról tájékoztat (Vargyas, II. 675-676.), tehát egyike a legnépszerűbb betyárballadáinknak. Kibéden ma is könnyűszerrel gyűjthető akárhány változatban.
Az éneket Ötvös Sára a Segesvár melletti Szászmagyaróson tanulta. „Lidiák fújták a kománéjával, s úgy tanoltam meg. Aztán itthon is fúvom, s mindenütt. Múltkor elmentem az erdőre fájér, gyűjtöttem a fát, s akkor is dúdoltam. Énekekkel szórakoztam.”
Ötvös Sára szövege a típus minden motívumát tartalmazza. Újbóli énekléskor mindössze néhány szónyi eltérést tudunk rögzíteni: az első versszak 3. sorában: - Kocsmárosné, bort kérek az asztalra (bort ide jaz asztalra helyett), a harmadik versszakban: Lova lába megbotlott a fenyősbe (egy fenyőbe helyett). A dallam műzenei eredetű.
(Ráduly 1979: 132.)