[Érik a szöjlö]
Érik a szöjlö
Hajlik az ága
Fodor a levele
A kovács legén
Ménne vándorolni
De nincsen kényere.
Süss léányom rétest
Tarisnyáld fel néki
Hadd lögyön az utra
Sütök anyám ajszon
Jol meg töpörtyüzöm
Haza jö tavaszra.
Szép madár a fecske
Azis tavaszal jő
Ithon várja fészke
A kovács legényis
Tavaszra hogy jöjön
Várja szeretöje.
Haza jött a fecske
Meg ért a szöjlö
De nincs kovács legény.
Addig vándorola
Verte a sok vasat
Hogy meg halt ö szegény.
Kéziratból: EA 10545: 1. – Cím helyett a gyűjtő a következő megjegyzést írta: „Háromszéki kiljéni dal diák koromba hallottam.” (A gyűjtő még aposztrófot használ a határozott névelő rövid alakjának irásakor. Ebből arra következtetünk, hogy „diák kora” a 19. század első felében lehetett)
Kriza székely néprománcként közölte a Fővárosi Lapokban A szegény kovácslegényről címen, a nyelvjárási szóalakokat köznyelvire cserélte (szőlő, asszony) (Kriza János 1875a) – Ua. in MNGY III. 1882: 231–232/2. sz., a Vegyes dalok között. Gyulai – a szőjlő, ajszony szóalkokból következtetve – a kéziratból közölte a szöveget, de egyébként a kor helyesírási normáihoz igazodva, két helyen apró javítással.
(Olosz Katalin jegyzete; Kriza János 2013: 621.)